Azért nem írtam már két napja, mert két nappal ezelőtt nem tudtam mit, tegnap meg a Chrome úgy döntött (most másik gépről vagyok), hogy nem akarja engedni, hogy írjak a blogomba. Azt hagyjuk hogy ezt hogyan érte el, de minden esetre *kicsit* ki voltam akadva, és nem is szeretném azt a dolgot visszaemlegetni. Hanem, tegnap a suliban járt Pajor Tamás zeneszerző (aki ráadásul közvetlen ároni leszármazott [ergo zsidó], ezen kívül veszettjó dalszövegeket ír, és szinte kívülről fújom az Önök érték című lemezét). A negyedik óra előtt mindenkit letereltek a tornaterembe, ahol kis csúszással ő kezdett el beszélni (vagyis először az igazgató felkonferálta és csak aztán, de nem lényeg xd). Ismételten a magyar helyzetről volt szó: Jobbik, jobbikos 'gazemberek' (mert ezek azok T_T), és hogy mit tudunk tenni ellenük. A napokban alakult egy új egyesület, a NEM, mely annyit tesz: Neonáci Ellenes Mozgalom, melyet a Mindannyian Együtt Jerzsálemért szervezet alapított. Az előadás végén annyit hozhattunk el a szórólapjukból (mellékelt kép), amennyit el tudtunk osztogatni (hogy meghívjuk vele az embereket), és én csomót hoztam, pedig nem is volt rá szükségem, és azokból is azt hiszem kemény négy darabot hagytam el "véééletlenül" a metrón, mikor eljöttem a suliból a negyedik óra - az előadás - után. Szóval holnap (vasárnap, 2012. Dec. 02) lesz egy tüntetés a Parlament előtt a Kossuth téren, ahová rengeteg embert és aktivista csoportot, egyesületet várnak a szervezők. Ha tudsz, menj el bátran még helyettem is, mert én sajnos nem tudok ott lenni. :( És hogy miért, az már egy külön történet, de egészen biztos, hogy megér egy misét. xd 
Ahogy már említettem, a suliból már a negyedik óra után eljöttem: vége lett az előadásnak, kutyatempóban felpakoltam szórólapokkal, aztán fel a szekrényemhez (a suliról is mellékelek képeket :D) ahol beraktam azokat a könyveket amik nem kellenek, kivettem azt ami kell - pl. Biblia, mp4, meg a kabátom -, és az ellenőrzőmmel a kezemben levadásztam az ofot (osztályfőnők), hogy írja alá a *elmehetekkérelmemet* mely meg is történt, aztán matekóra helyett irány a büfé: egy szendvics, egy üdítő meg egy mignon (lol, mignon xd), majd mivel magamat ismerve tudom, hogy úgysem elég az a sok szórólap, a portán még felnyaláboltam egy stóccal, és úgy léptem ki az utcára, mint egy málhás ló: kaja meg innivaló a szórólappal a kezemben, az ellenőrzöm alig fért el, a veszettnehéz táska a hátamon, miközben egy szál pulcsiban igyekeztem a metróhoz (mert a kabátomat lehetetlenség lett volna felvenni). Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy hogy fogom kivenni a bérletemet a táska hátsó zsebéből? De mire odaértem hogy ez a dolog életbe lépett, már sikerült valahogy úgy rakosgatnom cuccokat, hogy sikeresen bemutattam a bérletet, és a metrón ülve végre volt időm mindent normálisan elpakolni. Gondoskodtam róla, hogy pár szórólap a hátam mögé, pár meg mellém kerüljön, így - ahogy már említettem -, ott "felejtettem" néhányat a metrón, miután leszálltam. Aztán még egy metró, végül leszálltam a keletinél, ahol a bátyámmal kellett volna találkoznom valami Fornettis pultnál, de végül úgy esett a találka, hogy egymással ellentétes irányban mentünk a mozgólépcsőn (ő felfelé, én lefelé)... >< Lényeg a lényeg hogy megtaláltuk egymást, és miután sikeresen megtaláltuk a vonatomat, ő elment én meg felszálltam rá. Hagyjuk hogy hová mentem, az magánügy (de most is ott vagyok ahová mentem, azért ilyen izé ez a Chrome :$). Maga a vonatos dolog nagyon nagy show volt. Az egész vonat talán három, de max négy kocsiból állt, abból egy első osztály, szóval I <3 MÁV. Hála Istennek volt helyem (de még milyen! xd), ahová kényelmesen le is telepedtem, és nézelődtem ki az ablakon. Mennek az emberek... egymás után... emberek... emberekemberek... emberekemberekemberek... Igazából nem is nagyon figyeltem őket, de egyszer csak szembejött velem a fönti kicsi képen mellékelt fickó, aki egy LMP-s képviselő, vagy ki. A neve valamilyen Gábor, de már nem emlékszem rá pontosan. Egyszer láttam a Hetekben, onnan volt ismerős, de akkor is... képzelheted, elkezdtem vigyorogni, mert melyik másik országban járnak még vonattal a politikusok? Szerintem sehol máshol... csak itt. :'D Már csak azt bírtam volna ha beül mellém, de sajnos végül nem így lett, ennél sokkalsokkal "jobb(ik)" (höhö xd) ülőtársat kaptam. Egy jóó nagy férfi ült be mellém, aki nyugodtan elővette a kis újságját, és beleült a székbe (elég fura hangokat adott ki az a szék alatta oO). Én meg unatkoztam, és ilyenkor a fantáziám szokott szórakoztatni: most pl. elképzeltette velem, hogy milyen show lenne, ha az a fickó pl. Bar!kád-ot tartana a kezében annak az újságnak a formájában (a Bar!kád egy jobbikos újság). Erre kinyitja... én odanézek... ÉS MI VOLT NÁLA?! Bar!kád! Na ez volt a hab a tortán, mert kicsit sem nézhettem ki 'furának', ahogy meglátva a lap címét, vigyorogni kezdtem, és célzó sóhajtásokat hallattam... De nagyon úgy nézett ki, hogy őt nem érdekli, sőt, még azzal sem foglalkozott, mikor elővettem az Az utolsó akció (nácivadászos könyv, az új példaképem írta, Efraim Zuroff) című művet, és vidáman olvasgatni kezdtem. De komolyan, szerintem észre sem vette, pedig direkt tettem róla, hogy jól látható legyen a címe. Szóval így utaztunk egymás mellett, én és ő, ő és én, vagy ahogy tetszik. Két kaliber, két külön ember és szellemiség. Fura volt, az biztos. Elém meg (mivel négyes ülés volt) beült egy olyan lány, aki tökre hasonlított az újságíró lányra, akinek a képét már beraktam korábban. Szóval... ez egy kicsit olyan volt mint az élet: ott vagy Te, melletted az ellenfél, előtted a cél (és a semleges, aki látszólag kimarad mindenből - egy nő, aki az újságíróra hasonlító lány mellett ült).
(további mellékelt képek: a füzetrészlet töritanulás közben készült, szerintem magáért beszél ^^, a táblafelirat pedig egy új óda az ofhoz, melyet egy osztálytársam költött - szintén magáért beszél...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése