Ha még egyszer megszólal, beverem a képét!

 "- Na de mégis hogy képz... 
*BUMM*
 - Heeéé... maga...
*BUMM*
 - Nem érti meg, hogy fogja be a száját, uram?! 
*A rendőr kinyújtja a kezét, és a vele szemben álló (éppen a lábán megálló) férfinak szegezi mutatóujját. Az az arcát tapogatja, miközben meg sem tud szólalni az állkapcsára mért erős ütések után.*
 - Hogy képzeli maga disznó, hogy idejön és provokálja ezeket az embereket? Húzzon oda a kocsihoz de gyorsan vagy én teszek róla, hogy odajusson! 
*A férfi összeszedi minden erejét, és a mellette állóba kapaszkodva tétován megszólal.*
 - Ez... ez felháborító...! 
*A rendőr nem tágít.*
 - Az a felháborító, hogy olyan emberek mint maga, és a mocsok pártjuk bent van a Parlamentben! Az ilyenek miatt lett olyan az ország mint amilyen, szóval fogja be a száját, és nyomás az autóhoz! És örüljön, hogy ennyivel megússza..."

Ez az apró, de annál keményebb kis képzeletbeli párbeszéd akár meg is történhetett volna - sőt, meg is kellett volna történnie. Azt, hogy a te fejedben ki az a férfi, akinek ellátták a baját és hogy ez mikor történt és hol, rád bízom. Ha esetleg szeretnéd megosztani az ötletedet velem (vagy velünk), akkor írd meg kommentben és ha tudok, válaszolok rá.
Igazából a mai bejegyzésemnek ez lenne a lényege, mert ma délután igencsak furcsa, magukból kikelt gondolatok kergették egymást a fejemben. Nem túlzok, ezek tényleg azok voltak, és ha személyazonossággal együtt megírnám azokat a gondolatokat egy történetben, aztán nyilvánosságra is hoznám őket pl. itt a blogomon, bizony akár be is perelhetnének érte rágalmazás gyanújával. Szóval jobb lesz, ha inkább magamban tartom - legalábbis egyenlőre. Ugyanis olyan országban élünk, ahol manapság bármi megtörténhet: egyes embereknek olyan vastag a bőr a képükön, hogy simán beajánlják az ötletet, hogy hozzák nyilvánosságra a Parlamentben tevékenykedő zsidók nevét. Ezt így... szóval hogy? Érted... az ilyen emberek annyira sötétek, hogy nincs is rá szó, ez egyszerűen eszméletlen! És ez az ember ki lehetne más, mint egy jobbikos képviselő (mert ilyen hihetetlen ötleteik is csak nekik lehetnek), bizonyos Gyöngyösi Márton? És azok az emberek, akik ezzel egyetértenek? Azok emberek egyáltalán?
Azt ajánlom emberek, hogy gondolkozzunk el ezen a dolgon, mert igencsak szükség lenne ebben az országban rá...

Premium whiskey

Ma rájöttem arra, amire minden bizonnyal már olyan sokan előttem - de ma én következtem ebben a sorban, és örülök neki. Vagy... talán már előbb felfogtam ezt a dolgot, csak most eszméltem rá, hogy már fölfogtam...? Ehh, mindegy, inkább leírom, hogy mi az.
Szóval, az élet apró örömei. Van, hogy reggel fölkelek és annyira álmos vagyok, hogy a szememet sem akarom kinyitni, és a téglafonom (:P) ébresztőjét is csukott szemmel, vaksötétben nyomom ki (még szerencse hogy tudom, hol keressem). Aztán mikor elég erőt gyűjtök ahhoz, hogy kimásszak a takaró alól, a fagyos valóság fogad, és első utam általában a szobám ablakához vezet ahol magamban mindig megjegyzem, hogy "WoW, milyen hideg lehet kint...". Utána a reggeli teendők és az indulás, de most nem is ez a lényeg. Szóval a reggeli "megrázkódtatások" után, mikor kilépek a ház ajtaján és elindulok az aznapomra, sosem gondolok bele, hogy vajon az "aznapom" szó mit is fog estére jelenteni. Sokszor van, hogy úgy állok neki egy napnak, hogy ehh, kémia felelés meg töri doga, aztán nap végére sosem az marad meg, hanem az olyan kis apró, boldogítóan vicces dolgok, amikről a mai bejegyzésemnek szólnia kéne. Az olyan dolgokról beszélek, mint pl. az osztályközösség (mert hát teli s tele vagyunk vicces emberekkel... :D) új viccei meg a poénos beszólásai, vagy a magyaróra előtti, az osztályfőnöknek szóló 'diákosan vicces' felirat a táblán (amit képben láthatsz a sarokban), vagy az ebédszünetben a büfében látott dolog. A mi sulink büféje egy külön kis faházban van az udvaron, ahol lehet ebédelni, szóval kicsit olyan, mint egy étterem. Ha valaki menüt kér (mint általában a nagy többség), akkor jár hozzá egy 2dl-es üdítő, amit a pultok melletti adagolóból tölthet ki magának az illető. Három ilyen adagoló van, amit gyümölcslével szoktak megtölteni. Mostanában viszont furcsa dolgok történnek arrafelé... Megmaradt a három adagoló, de csak kettőben van üdítő, a harmadikban csupán vizet hagytak (fogalmam sincsen, hogy ennek mi az értelme amúgy). Aztán most valamelyik okostojás kitalálta, hogy az bizony nem víz, ááá nem, az whiskey, méghozzá premium. Ezt egy cédulával jelezte is az adagoló tetején, melyet én buzgó "újságíró blogíró"ként le is fotóztam (persze néztek is páran... xd), és ezt is láthatod a mellékelt képen.
Chiao! :D

Júda, a kölykeit védő oroszlán

A mai bejegyzésem igazából semmi fontosat sem fog tartalmazni, és igazából időm sincsen rá - sőt most is tanulnom kéne -, de nem ér, hogy a tanuláson kívül semmire sincsen időm, és hát a blog az az írója számára egy fontos dolog. A jobboldalt látható kép egy Hetek címlap akar lenni, amit én alkottam a mai informatika órán, de ez csak hobbi szintű, úgy értem nem ez lesz a következő újság címlapja, hanem ez csupán egy iskolai órai munka. Na de a lényeg az, hogy szerintem nem sikerül olyan rosszul, sőt egész jól, hiszen kaptam rá egy ötöst. :D
A képen látható férfi Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke, a feje fölött a nemzeti lobogó, és baloldalt egy oroszlán fut be éppen a látótérre. A címet pedig gondolom eltudod olvasni, de azért leírom, hogy pontos legyen a kép: Júda ébredő oroszlánja. Ez azt akarja jelenteni, hogy Izrael még tűr és tűr, egyenlőre csak a lakosságát védi, és azért lő. De mi lesz egyszer, mikor Júda oroszlánja, aki eddig csak a kölykeit védte, felmorog és azt mondja: "Ebből elég!"? Akkor majd belendül, ráugrik a támadóra, és darabokra szaggatja... akár hiszed, akár nem.

Képek

Itt vannak a régről ígért képek, amiket nem én fotóztam (okosan nem vittem el a fényképezőmet ^^"), hanem a barátnőm, de akkor sem felhasználható, max engedéllyel. Köszi!

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Zsoltárok könyve 122:6-9

Nem látja a fától az erdőt

Írni akarok... de nem tudok mit. Nemrég azon gondolkodtam, hogy mit fogok ma felrakni, és akkor még jó is volt, de mostanra elillant...
És ha erőt veszek magamon és azért is írok? Megpróbálom, aztán majd kiderül, hogy sikerül-e vagy nem. Szóval. A magyar problémáról akarok pötyögni, amit tudok, amit gondolok - és ami eszembe is jut.
Van Magyarország... amit hogyha röviden jellemeznem kéne, akkor annyit mondanék rá, hogy "Európa rákos daganata". Nem, nem vagyok "hazaáruló", ahogy most páran lehet, hogy gondolják, csupán elmondom a véleményemet, ami nem alaptalan. Azért gondolom így, mert ez az ország folyamatosan hanyatlik és pusztul, s így olyan, mint egy betegség. És hogy ennek mi az oka? Sok minden. De legfőképp az, hogy Magyarország átok alatt van. Bizony, átok alatt. Ez kicsit ijesztően vagy meseszerűen hangozhat, mert átok csak a mesékben van, de sajnos azt kell hogy mondjam, hogy mégsem. Átok valóban létezik, és rengeteg dolog okozhatja. A mi országunk átok alatt van, mert:
 - A politikusai nem jól végzik a dolgukat (nem azért, mintha én értenék a politikához, de a körülmények ezt bizonyítják...)
 - Utálat van benne
 - 600.000 zsidót deportált a koncentrációs táborokba
 - Teljesen el van vakítva .
Lényegében ennyi, és akkor most meg is magyaráznám, hogy melyik mit jelent bővebben.
A politikusai nem jó végzik a dolgukat: Nos igen... én nem nagyon értek a politikához, de ahogy írtam, a körülmények ezt mutatják. Sokan szomorúak, nő az öngyilkosságok száma, és ahhoz képest, hogy a politikusaink mindennek elmondják egymást (a másik háta mögött és a médián keresztül nyilvánosan is), magukat és a terveiket pedig felmagasztalják, az ország ott tart, ahol... Lám, még a 'szélkakas' is összezavarodott...
Utálat van benne: Szerintem sokat tudják, mire gondolok... Jobbik. Igen, a Jobbik, mert ez a "rákos daganat" éltetője, aki folyamatosan szítja a gyűlöletet, és ömlik belőle a mocsok. Néhány saját emberük is inkább szabadulna tőlük, de sokszor nem tudnak (anyagi, vagy egyéb okok miatt...), és ez azt hiszem, magáért beszél. Utálják a zsidókat, utálják a Hit Gyülekezetét és akik oda tartoznak, utálják a romákat, és utálnak mindenkit, aki szereti azokat, akiket ők utálnak. Az ő szemükben én is csak egy "mocskos zsidóimádó szektás" vagyok, mint annyian mások... És ez olyan szörnyű! Nem azért, én nem félek tőlük, de akkor is elképesztő, hogy egy népből származunk, és az utálat ennyire el tudja ferdíteni az embereket...
600.000 zsidót deportált a koncentrációs táborokba: Ehhez nem kell magyarázatot fűznöm szerintem, mert elképesztően borzasztó, és a fent említett párt ezt újra megtenné, sokan közülük tagadják, hogy megtörtént, és mindannyian vinnék a hiteseket is. Ha érdekel a dolog, keress rá a neten.
Teljesen el van vakítva: Ez pedig a fentebb említett dolgok összesítése. Magyarország olyan vak, hogy tökéletes példával élve "Nem látja a fától az erdőt". Három réteg van: aki utál, aki semleges (csak azt hiszi hogy az), és aki szeret. A aki utál réteg a Jobbik és a "atyafiai", akik azt hiszik hogy jót tesznek Magyarországnak, pedig épp hogy rosszat, hiszen nem létezik olyan, hogy a gyűlölet jót csinálna. Aztán ott van az aki szeret réteg, melyet képvisel a Hit Gyülekezete és azok, akik oda járnak, valamint az olyan emberek, akikben nincsen beteges kényszer az etnikai hovatartozás miatti megkülönböztetésre. Meggyőződésem, hogy azért létezik még Magyarország mert itt van ez a gyülekezet, bár fogalmam sincsen, hogy Istennek mi célja lehet azzal, hogy pont ide találta ki... De Ő tudja, biztos van valami, ha így alakult. :) Aztán az aki semleges (csak azt hiszi hogy az) réteg. Ők semlegesnek hiszik magukat, vagyis egyik oldalhoz sem tartoznak, pedig nem így van. Mindenki tartozik valahová, akár akar, akár nem.
Szóval... Magyarország. És a vezetője, Orbán Viktor mit csinál? SEMMIT! Istenem, bárcsak végre a sarkára állna, szétcsapna az aki utál réteg között és megszüntetné, és végre kimondaná, hogy Magyarország is elismeri Izrael önvédelmét. Bárcsak elmenne Izraelbe és Magyarország nevében bocsánatot kérne a 600.000 zsidóért...! Akkor biztos vagyok benne, hogy az ország fölött húzódó vastag köd végre megrepedne, és sokan meglátnák, hogy mikor fát látnak, akkor ott az erdő...

Szeretet és szimpátia

14:45 körül jár az idő: megérkezik a busz a II. kerületbe, a Fullánk utca mellé. Minden ajtajából tinédzserek ömlenek ki, majd a tanár "parancsára", mint az igazi harcosok, kissé kusza sorokba rendeződnek. Mind más ruhában van: farmernadrág, pamut pulcsi és színes kabátok, topán, tornacipő vagy csizma díszeleg a lábaikon. A sereg között, valahol előrébb ott vagyunk mi is: négy lány, akik egymás mellett állnak, nehogy elvesszenek majd az út túloldalán álló tengernyi emberseregben. 
- Hű, mennyien vannak már! - hallatszik mindenhonnan az őszinte csodálkozás, s a levegőben egyre jobban fokozódik az izgalom és az öröm. Aztán az autóút közepén álló neonmellényes rendőrúr megállítja egy pillanatra a forgalmat, s a csapat gyerek átrohan a másik oldalra. Miután átértek, mindenki elszéled: barátok, zászlók, vagy egy biztos pont, esetleg családtagok, tesók után néznek. Mi négyen, akik között ott vagyok én, s a három barátnőm, a volt osztálytársak, (ál)név szerint: Sarah, Helen és Mia, lerohanunk az utcába, s utat törve magunknak a tömegben, egyre előrébb jutunk. Közben találkozunk egy másik volt osztálytárssal, aki az én mostani osztálytársam, s így már öten furakszunk előrébb. Sikerül eléggé belemászni az emberek sűrűjébe, mikorra a tömeg egyszer csak megindul, s egy pár perces megállással egyenesen egy állvány, s egy azon díszelgő mikrofon elé jutnak. A kezek legtöbbjében izraeli és magyar zászlók lengedeznek, mások hatalmas "Gáz a(z) övezet", vagy "Israel, we forget you not!" (Izrael, nem felejtünk el!), s egyéb más, roppant találó feliratú és képes ábrázolású transzparenseket tartanak a magasba. Megpróbálok körbenézni a milliónyi ember között, hátha látok valami érdekeset, de szinte keresnem sem kell, hiszen ennyi ember mind-mind érdekes. Mindannyian mások vagyunk és különlegesek, csupán egy dolog egyezik meg bennünk: szeretjük Izraelt, és kiállunk mellette. Egy ilyen embertömegben, még ha nem is ismer mindenkit, sőt, alig valakit, az ember kicsit biztonságban érzi magát, hiszen tudja, hogy hogyha ilyen sokan vannak azon az oldalon, ahol áll, akkor egészen biztos, hogy itt valami nagyobb dologról van szó, mint egyszerű tüntetésről. Ez tényleg így van, hiszen ez egy SZIMPÁTIA tüntetés, mely a SZERETünket fejezi ki, s a szeretet bizony milliószor több, mint egy átlagos dolog. Az az együttérzés és szeretet, amit ez a demonstráció képvisel, lassan de biztosa elmossa azt a láthatatlan, de érezhető mocskot és utálatot, amit a tegnap itt tüntető jobbikosok maguk után hagytak. Jut is eszembe, ezt nem értem... ha ők ennyire utálják Izraelt, miért jönnek az Izraeli Nagykövetség elé rontani a levegőt? Senki sem hívta őket... Na de, lényeg a lényeg, hogy egy kis idő múlva egy idősebb, öblös hangú férfi áll fel a porondra, és felkonferál egy bizonyos Ungvári Tamás irodalomtörténészt, aki azonnal bele is kezd a mondandójába. Pontosan az egészet nem jegyzem meg, de van valami, ami megfog benne: azt mondja, ő tudja, hogy milyen érzés az, mikor gyerekekre lőnek csak azért, mert mernek arról álmodni, hogy talán Izraelnek lesz egyszer hazája. Kérdem én: normális dolog az ilyen? Nemigen... 

 Miután ő befejezi a beszédet, még beszélnek páran: Pajor Tamás, a felkonferáló, és egy kántor is énekel. Végül szól még Ilan Mor, a magyarországi Izraeli Nagykövet, aki megtanít a tömegnek valamit az anyanyelvén: Hai Iszrael, Hai! Ez annyit tesz: Izrael él! Utána újból a kántor következik, s míg hátborzongatóan éles, tiszta hangján (mely egészen biztosan számtalanszor betöltött már zsinagógákat) elénekli a "Hava nagila" című héber dalt, egy hatalmas, legalább 20-25 négyzetméteres izraeli zászlót adogatnak előröl hátrafelé az emberek  a fejük felett, ezzel is kimutatva, hogy mennyire szeretik ezt az országot. Sokan énekelnek, közben a Hit Gyülekezete dobosának vezetésével a kongások dobolnak, mely eszméletlen hangulatot teremt, s így páran ugrálni, táncolni kezdenek. Miután a zászló levonult és a dalnak is vége van, a nagykövetúr tájékoztatja a kedves megjelenteket, hogy nem csak az ATV (http://atv.hu/cikk/20121122_allitsuk_meg_a_raketakat_izrael_mellett_tuntettek_budapesten) van kint és veszi a dolgokat, hanem élőben közvetítik a tüntetést Izraelbe is! Erre mindenki lobogtatni kezdi a zászlóját, meg kiabál és éljenzik. Utána következik a Hatikva, Izrael nemzet himnusza, melyet még közösen eléneklünk, utána a felkonferáló végzi köszönetnyilvánítással a demonstrációt. 

A tömeg elindul felfelé az utcából, s én elszakadva a négy barátnőmtől, egy másik mellé csatlakozom, aki beteg lévén nem jött suliba, de a tüntetést nem hagyja ki. Éppen ismét lefelé sétálunk az utcán, mikor szembe jön velünk Takács Tamás, a Karthago zenekar frontembere, és aki buzgó zászlócsapkodásomra felfigyelve ránk is köszön. Aztán lesétálunk a maradék ember közé, ahol izraeli zene, és a fizikai hideg mellett a szeretet melege tölti be a teret. Mikorra visszaérünk az utca tetején lévő buszmegállóhoz, a tömeg nagyja már elment, s így a következő utáni buszra már fel is férünk. Sosem utaztam még jobb buszon! Minden oldalról körbevesznek az emberek: úgy állunk, mint a heringek, a barátnőm jobb híján belém kapaszkodik, miközben a mögöttem ülő srác hangos Nyan cat játékba kezd, az elmaradhatatlan zenével együtt - természetesen. Aztán az egyik néni kérésére beavatom őt, hogy milyen rendezvényen voltunk. Utána következik a leszállás, és a csodás panoráma: a kivilágított Parlament. 

(http://atv.hu/belfold/20121123_allitsanak_elo_novak_szinte_orult_hogy_elvittek) =>

Mindeközben, valahol az egyik rendőrkapitányságon egy fekete, zakószerű kabátot viselő szemüveges, elegánsnak tűnő de romlott férfi várja, hogy végre elmehessen. A fejében még ott konganak a neki szánt kérdések: "Minek jött ide?" "Mit képzel?" "A jobbikos tüntetés tegnap volt...", s megvakarja a tarkóját mikor a széttört, földön heverő "Gyermekgyilkosság önvédelemből?"  feliratú táblájára gondol. Aztán a plafonra néz, és elvigyorodik. "A fenébe..." gondolja. "Pedig ott volt a családom meg még az a két nő is... Na de sebaj." Ebben a pillanatban kinyílik a cellaajtó, és egy rendőr lép be pár papírral a kezében. 

 - Novák úr,... - kezdi a mondandóját, de a férfi mit sem törődik vele. A szemébe néz, azonban a gondolatai teljesen máshol járnak. "Legalább előállítottak" - gondolja elégedetten, aztán a mellén összefonja a karjait, és hátradől. 

Ki tudja, mi lesz még ebből... 

*A feltüntetett képek az ATV-hu-ról származnak*

Tűnés tüntetni!

A cím magáért beszél, bár talán nem érted mire gondolok, mikor ezt írom. Akkor elmagyarázom :D
Szóval, mivel sok ideje nem írtam, ezért kimaradt, hogy múlthét Pénteken voltam Izrael melletti tüntetésen az Izraeli NK előtt, és oda megyek holnap is. A sulival, meg szülőkkel, és emberekkel a gyüliből, szóval tök jó lesz - az előző is az volt. Ott volt a NK is, és mi meg énekeltünk, meg kántáltunk, hogy IZRAEL, IZRAEL, IZRAEL!!! (amit én indítottam xd), meg lengettük a kis zászlóinkat, meg gyertyát is gyújtottunk, szóval tök jó volt :3 Aztán mikor jöttük visszafelé, és még ott vártunk a buszra, a velünk szembejövő busz vezetője, egy bácsi megállt a busszal, kihajolt, és megkérdezte, hogy: "Gyerekek, hitesek vagytok?" mi meg: "Tessééék?" mire ő: "Gyerekek, hitesek vagytok??" aztán a válasz: "Igeeeeeeeeeeen!!!" (hatalmas kiáltozások és zászlólengetések mellett :D...) Mire a bácsi kinyújtotta a kezét, és hüvelykujját felfelé mutatva mutatta ki tetszését. Jaj, annyira király volt, még most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna... :D
Szóval most ez a lényeg, és csak azért írok, hogy ez is meg legyen örökítve. Ha nem felejtem el, akkor viszek fényképezőt, és majd fotózok, aztán egy következő bejegyzésben berakom őket ide. :3
Na pá! És szeresd Izraelt! ;D

Írás közben pillangók

Húúúha... Jó régen volt már, mikor én utoljára ide írtam. Igaz, még ebben a hónapban, de azóta annyi meg annyi dolog történt, hogy nem ecsetelném. Na de számolok egy kicsit... Szóval, utolsó bejegyzésem *megnézi* 2012. november 02-én volt, ma meg 2012. november 19-e van, miből az következik, hogy pontosaaan... *számol, mert olyan okos matekból :3* tizenhét (először tizenhát, majd tizenhéz sikerült, lol) napja nem írtam bejegyzést a drága blogocskámba. De hát mikor tudnék?! Az egész napom be van táblázva, de amilyen vagyok, akkor is és azért is leülök ide egy kicsit, ha egyáltalán nem lenne rá időm. Na jó, azért ez nem egészen van így, mert sokszor van mostanában, hogy egyáltalán nem, vagy csak infon gépezek (az meg képzelheted milyen). Akkortól lehet majd folyamatos, mindennapos bejegyzésekre számítani, mikortól végre megkapom a netbookom, ami körülbelül a december Karácsony, vagy pár nappal Karácsony előtti részére esik. Bezony bezony, akkortól egy netbúk tulajdonosa leszek, és ez is bizonyítja, hogy amit az én legfölső Apukám megígér, az úgy is lesz. ^^ Szóval (biztos nagyon várod, mi? :D) aki blog aki nem, majd jövök.
A mai bejegyzésem címe pedig egy különös érzésből van. Nem tudom, hogy tapasztaltad-e már, de van az a fura dolog, hogy eszedbe jut egy történet, aminek nem tudod még a részleteit, csak egy főszereplőd van, akinek a nevét nem, csak a helyzetét ismered, és akit végig akarsz vezetni egy számodra ismeretlen világon egy (mini) regény segítségével. Na, hát ez olyan mindennapos dolog, nem? xD Szóval gondolom egészen biztos, hogy a világon élő összes ember érzett már így... ( :P ) A lényeg az, hogy nekem már megvan ez a szereplő, és van egy világom, amibe bele akarom csöppenteni, és ez a világ olyan, hogy senki sem gondolná, micsoda... Semmit nem fogok elárulni róla, de ha majd mégis rászánom magam és elkezdem (szintén a netbook-korban), akkor biztos berakom majd ide, vagy legalábbis az írásos oldalamra (bridgestory.honlapom.com -, ha még nem írtam), és elolvashatod, ha érdekel. Szóval visszatérve erre a fura érzésre, tisztára olyan, mintha pillangók repkednének a hasamban... Persze most jönnek a "kedves" hozzászólások, hogy "Mééér', repkedtek már pillangók a hasadbaaann?" - nem, még nem, de akkor kijavítom magam: ILYEN LEHET, ha pillangók repkednek a hasamban. ._.' Így megfelel, Ceasar? És most... azt hiszem ennyi, majd még egyszer jelentkezem. :)

(mellékelek egy képet, ami ott van a sarokban, ő lesz majd a főszereplő a történetben. A kép egy DA-os felhasználóé, Rikitza-é.)

Hullanap után szabadon

A tegnapi nap kimaradt (egyéb okok miatt... :D), de most bepótolom, amit tegnap kihagytam. Ez egy értelmes mondat volt... Szóval, tegnap mi is történt? Ahh, úgy nem szeretem, hogy egész nap tudom mit fogok este írni, de mire meg eljutnék odáig, hogy bele is kezdek, mindent elfelejtek.
SZÓVAL (T_T) :
a tegnapi napon volt ugyebár hullanap. Egy-két családtaggal mi is elmentünk pár halott rokonhoz, ami szerintem még önmagában nem baj, sőt, szép dolog megemlékezni a rokonokról (a hullanap azért rossz, mert (még jobban) depressziós lesz tőle drága kicsi országunk, és hozzá tartozik a Halloween is, aminek meg eléggé rossz történelme van). Az időjárás tökéletesen tükrözte az egész szellemi hátterét: esett az eső, fújt a szél, és be volt borulva - ez amúgy a kedvenc időjárásom, HA bent vagyok a meleg és száraz szobában :3 . Csupa sár meg víz volt minden, és ahhoz képest, hogy azt mondták, rengetegen lesznek a temetőkben, én nem nagyon tapasztaltam, hogy olyan hatalmas tömeg lenne (még jó). Amúgy ha már itt tartunk... temető. Olyan fura, hogy pl. van egy nyitott tetejű sír (olyan, aminek nem betonlap, hanem csak föld van a tetején), és az ott lévő földre virágokat ültetnek... akkor azok a virágok végül is a halottból táplálkoznak. >< Huhh, nem csak fura, de undorító is.
Ma másodika van, de amit följebb említettem, az elsején történt. Miközben írok, ezt hallgatom: http://www.youtube.com/watch?v=xfkhqpl81NA  <--- annyira tetszik, már vagy milliószor meghallgattam. :P
Tegnap lefotóztam a bögrémet, aki szegényke már kicsit kopott, de azért a lényeg leolvasható: BRIDGE, és ez nem hidat jelent, hanem a Bridget angol becézése. Huhh, holnap elvileg valami olyat fogunk csinálni, amit én még életemben nem tettem: gombászi fogunk! Bezony, és fogalmam sincsen, hogy az milyen... xD ,együnk az erdőben, és keressük a gombákat? Hááát, majd holnap kiderül... 

(az utolsó pár sor azért van fehérrel kijelölve, mert nem tudtam, hogy kell visszacsinálni a kijelölőt xd)