Hepi nyú jír

Ma van 2012 utolsó napja... Lássuk csak, túléltem a világvégét, lett egy netbookom, felvettek a suliba ahová menni szerettem volna, szuper osztályom van, ebben az évben sem tört el semmim, voltam két Izrael melletti tüntetésen, megnyertem egy pályázatot a kékkel írt novellával, megmaradt a honlapom, sőt, elkezdtem egy blogot is, tovább folytattam írói tevékenységemet... és még sorolhatnám. Szóval rengeteg jó dolog történt velem és ezért hála ISTENNEK, melyek mellett csak elenyésző az a kevés, ami rossz volt.
Jövő évben pedig... újabb lehetőségek és esélyek, amiket a lehető legjobban próbálok majd kihasználni. Jövőre újra lesz két és fél hónap nyári szünetem, meg még ki tudja, hogy micsodám... lehet, hogy végre feloszlik a "kedvenc" pártom, lehet hogy be tudok majd fejezni egy-egy könyvet. Ki tudja.
És igazából most se nagyon tudok mit írni, csak szerettem volna így, az év utolsó napján boldog, áldott és sikerekben gazdag újévet kívánni minden kedves olvasóMnak! :3

Túlélő

TÚLÉLTEM A VILÁGVÉGÉT!
Beezony, már 12 óra 7 perce 22-e van, és még élek, ráadásul élni is fogok. Szuper. Tegnap az égvilágon semmi sem történt, sőt, minden ment ugyan úgy, mint előtte. Erről eszembe jutott egy szöveg: "Nem attól félek, hogy 2012-ben vége van a világnak, hanem attól, hogy minden megy tovább ugyan úgy." Nos... szerintem ez egy elgondolkodtató szöveg, mindenki képes értelmezni - azt hiszem.
Amúgy tegnap volt ajándékozás a suliban, és csomó izraeli cuccot kaptam *o* És... ömm... elkezdtem nézni a Schindler listája-t, de nem tudtam végignézni. Egyszerűen brutális! Vannak benne undorító, és nagyon durva részek is, szóval nem nekem való.
És most nem tudok mit írni... csak jelezni szerettem volna, hogy ÉLEK! :D

Volt egy álmunk diploma

Igazi szívszorító érzés a világvége előtt egy nappal írni. De hát mit lehet tenni, egy ilyen *írásnélkülnemvagyokmeg* alaknak mint én, muszáj írni - világvége ide vagy oda. Persze ha mélyen belegondolok, igazából mit nekem egy világvége: olyan Istenben hiszek, aki teremtette a világot, és nem olvasok sehol olyat a könyvében (ergo Biblia), hogy 2012. december 21-én vége lenne majd mindennek. Ugyan valóban meg van írva, hogy lesz egyszer majd világvége és új világ, de az nem most, mert a Biblia azt írja, idézem: "... amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." Na jó, ez nem pont ide vonatkozik, mert az elragadtatásra értendő, de világvége majd csak az elragadtatás után lesz... Na mindegy, remélem érthető.

Van most ez az új oktatási törvény (magyar kormány szeretlek :3... [DE KOMOLYAN!]), meg a keretszámok és egyéb... és tegnap (19-e) az egész országban elvileg minden gimnázium 14:00 órától kivonult a sulija elé, és tüntetett. Mi is kimentünk, és mi is tüntettünk. Az órák emiatt csak negyedkor kezdődtek, amiből aztán majdnem fél lett, mert persze tovább maradtunk. Oldalt erről mellékeltem képeket... hogy mennyien voltunk, meg hogy milyen táblák voltak, ja, és hogy felmentünk egy hídra ami alatt autópálya volt, és szinte minden autó dudált nekünk... de attól még jó volt (aki nem jött, nem tudja mit hagyott ki... :"D). Nekem pedig ismét előjött az újságíró-énem, és csak úgy kattintgattam. Ehh, azt hittem erről azért többet fogok tudni írni, de nem így lett... mikor fotózok, folyton az jár a fejemben, hogy majd jól felrakom a blogomra és milyen királyokat fogok hozzájuk írni, aztán mi lesz belőle...? Semmi. Pár béna sor, ami kipasszírozok magamból. Inkább írok a holnapomról, ami még mindig kusza nekem. Annyi minden fog történni holnap... ajándékozás 3-4 órában (erről nemsokára bővebben), aztán meg elvileg elutazom, vagyis haza sem jövök már, hanem megyek a vonathoz. Ez azt jelenti, hogy MINDEN cuccomat (ruhák+netbook+cuccok+fontos cuccok) vinnem kell magammal a suliba, ráadásul még azt sem tudom, hogy vigyek-e tankönyveket. De lehet, hogy nem fogok... viszek helyette mást, mert lesz mit. A vonatútra pedig letöltöttem egy filmet, a Schindler listája-t, gondolom ismered, kedves olvasó, de ha nem, keress rá. ^^ Két részletben töltöttem le: az első már lejött, a második pedig most van folyamatban (1 óra van hátra... T.T). Ahogy belenéztem, elég brutális film, de hát hűen tükrözi  a valóságot. Egyszóval komoly kis utazás lesz - az első a netbookommal.

Aztán az ajándékozás. Erről annyit, hogy amint már említettem, a 3-4. órában lesz megtartva egy "osztálybuli" (azért nem szeretem ezt a szót, mert a buliról mindig a diszkógömb, a lehelettől és izzadságtól párás [és büdös] levegő, valamint a sötét és a villódzó neonfény jut eszembe... jaa, és a csodálatos, sokat takaró öltözékek) keretében. Erre ma be is szereztem egy chipset meg üdítőt a Westendben a barátnőmmel, aki legyen most csak Sonny. 

Szóval holnap... sok minden kiderül.

Bili és világvége

Megint jó rég volt a pillanat, hogy írtam. És igazából most sincsen túl sok kedvem hozzá, de ronda dolog lenne cserben hagyni a blogomat és azokat, akik olvassák (biztos jó sokan vannak). Jut is eszembe, olvasottság... néha eszembe jut, hogy hogyan futottak be egyesek. Úgy születtek ahogy sokan mások is: tehetségesen. Valamiben kiemelkedőt tudtak nyújtai, és aztán egyszer jókor voltak jó helyen. Ez a pillanat vezetett el oda az életükben, hogy a világ felfedezte őket magának, ergo befutottak és sikeresek lettek. Ez a bejegyzés annyira de annyira értelmes... xd Azt hiszem abba is hagyom inkább, csak edzenem kell kicsit a klaviatúrát, hogy bejáratódjon.
Jövőhét pénteken ajándékozás az osztályban... Jaj, még nem is mondtam (írtam), hogy egyik pénteken húztunk, és én egy olyan fiút húztam, akit egyáltalán nem ismerek. Hétvégén elvileg lehetséges, hogy elmegyünk ajándékbeszerző körútra, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Annyi ember van az osztályban (most így elsőre hat), akinek szeretnék ajándékot adni, az egyel felettem járó barátnőmről már nem is beszélve (és ott a család is!). Szóval hétvégén minden kiderül :P. Szeretem amúgy a karácsonyt, főleg hogy mindenki zsong, és hogy még egy nap és kezdődik az utolsó iskolai hét, mely azon kívül hogy az utolsó, rengeteg meglepetést és izgalmat tartogat. Jövő hét kedden kémia dolgozat, aztán pénteken ajándékozás, ééééés.... *dobpergés* VILÁGVÉGE! Bezony, pénteken jön a világvége, én már nagyon várom, mert végre túl leszünk rajta. Akkora hülyeség amúgy, már láttam olyat is, hogy világvége fesztivál, de szerintem az égvilágon nem fog történni semmi. Sőt, Tegnap túléltük már a 2012.12.12. 12:12 -t is (épp kémiaórán voltam és azt hallgattam, hogy milyen vegyületek vannak a biliben), és ha ez sem lenne elég, itt a megnyugtató (vicc)mondás: "Gyere Magyarországra ha túl akarod élni a világvégét: mi ötven évvel le vagyunk maradva!" - úgyhogy nem kell félni. És most a viccet félretéve: a Biblia ír világvégéről, de az majd csak akkor lesz, mikor Isten mondja, Ő pedig nem mondta meg senkinek (még a majáknak sem), hogy mikor lesz. Úgy értem... meg van adva mikor lesz, de előtte még rengeteg dolog fog történni aminek nem tudjuk az időpontját, és ebből az következik, hogy a világvége időpontja is homályos.
Bizonytalan ideig bejegyzés vége...

Képek, amik lemaradtak

Az előző bejegyzésemből lemaradt pár dolog, mert valamiért nem engedett többet írni a program (lehet elege van belőlem :"D). De nost azért is visszatértem, és berakom a képeket - ha tudom.

1. Ez a német füzetemben van xd Az a szem nem tudom minek oda...

2. Hazafelé jövet a látkép a vonatból. Kicsit elmosódott lett szerintem, és ez így nem is adja vissza a valódi látványt: esznéletlenül gyönyörű volt. *.*

3. Kémiaórai kísérlet... a képletet nem írom le, ha nem baj. 

4. Angolóra... Thanksgiving... És ami maradt belőle.

5. Ó, a csodálatos menza!

Frissensült netbook tulajdonos

Az előbb elkezdtem írni egy bejegyzést... és egyszercsak eltűnt. oO

Hogy hová, azt nem tudom, de most kezdhetek neki megint (remélem ez nem akar majd eltűnni). Amúgy a lényege az volt, hogy tegnap óta frissensült netbook tulajdonos vagyok: Ifiből hazafelé jövet értesültem róla, hogy a kütyüm  már ott utazik velünk, ugyanis apum beugrott érte, mert arrafelé járt éppen... A rosszkedvem (ami a torokfájásból adódik >o<) természetesen azonnal elszállt, és hazaérve első dolgom volt, hogy kihámoztam az atombiztos csomagolásból, ééés... felraktam tölteni. :P Hiába (ahogy bátyám mondaná): az élet nem Vodafone reklám. Nem megy olyan könnyen minden... De miután lezuhanyoztam azonnal bekapcsoltam, beállítottam rajta egy-két dolgot, aztán apa segítségével beindult a WiFi, de akkor már azt hiszem fél tizenegy volt, én pedig veszettül fáradt voltam már, így csak kb. húsz percet nyomogattam, mert úgy emlékszem tizenegykor kerültem ágyba. Na jó, nem utatlak a részletekkel: a lényeg az, hogy ez az első bejegyzésem a netbookomról, melyet remélhetőleg még jó sok fog követni. :)
Most pedig következzenek az "érdekességek", melyek a héten történtek velem.
Újra megbizonyosodtam róla, hogy mennyire szeretem a MÁV-ot... a húsz perces utazásból több,mint egy órásat csinált, mert esett egy kis hó, sőt, még fagyott is. Ha ilyen késések vannak ekkora hidegnél, akkor mi lesz majd, mikor tényleg veszetthideg lesz? Csak tudnám, hogy miért nem tudnak felkészülni a hidegre ha egyszer tudják, hogy ilyen öregek a mozdonyok...? Minden évben van hideg, de ők minden évben eljátsszák ugyan ezt. És most nehogy azt mondd nekem, hogy találjk ki én megoldást ha ilyen nagy a szám, mert a megoldást nem nekem kell kitalálni hanem annak, aki kapja a nem kis fizetését azért, mert pl. a MÁV vezérigazgató (asszonya)-(j)a. Mert mi van azzal a sok emberrel, aki munkába jár vonattal, és a bénázás miatt késik, aztán megvonják a fizetése egy részét? Az így járt, vagy mi? Wááá, derossz. ><
Aztán a következő téma: ülünk matekórán... Egy gyerek kérdezett valamit, hogy miért van ez meg az, mire a másik válaszolt neki, hogy "Csak, mert, és legfőképpen azért!" Nem nagy cucc a dolog, de nekem nagyon tetszett... xd Erről eszembe jutott egy másik dolog: a mi osztályunk ketté van osztva, mert matek, sport és általános tagozat vagyunk, és a matekosok külön vannak matekon, míg mi (az általános [én általános tagozatos vagyok] és a sport)együtt van, és tudni kell a csapatunkról, hogy néha (az esetek nagytöbbségében) esznéletlenül hangos, és folyton beszél. Na most, egyszer megelégeltem matekórán ezt a hangosságot (lol :'D), és elordítottam magamat, hogy: "Fogjátok már beeeee!", mire egy velem szemben ülő srác (nagyon nagy arc az a gyerek xD) kiegészítette azzal, hogy: "A lovakaaat!". Mindenki szakadt a röhögéstől, de neki elkérték az ellenőrzőjét... xd
Und: megyünk haza barátnőmmel a suliból, ergo ülünk a metrón... Erre egyszer csak bemondják, hogy "Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a szerelvény csak a Nagyvárad térig közlekedik műszaki okok miatt". Hurrá hurrá, mindenki boldog, leszálltunk a Nagyváradon, és megkerestük a metrópótló buszokat (az aluljáróból felfelé jövet majdnem hasra estem a lépcsőben, és akkorát sikítottam... -, ezt muszáj volt megemlítenem xd), aztán miután megvoltak, feltömörültünk rájuk, természetesen ismét kifogtam egy jófejet magam mellett. A nő állt, és minden baja volt: fújtatott, csapkodott és embertelenül káromkodott, aztán a telefonja túlsó végén beszélő valakinek szóvá tette, hogy ő már két járatot is elengedett, de így sincsen helye, mert mindig a fiatalok ülnek le. Khmm... Gondolom rám is célzott, de én ekkor már azon gondolkodtam, hogy valamit jóóól beszólok neki az undorító, mocskos káromkodása miatt. Aztán végül nem lett belőle semmi...
Tegnap ismét összereltek minket a suli új tornatermében (mert kettő van), és a tagozatvezető meg a médiatanárunk beszélt arról, hogy mivel a kormány annyi újítást vezetett be a közoktatásban egy dolog már minket is érint, ez pedig az, hogy érettségi előtt kötelező legalább ötven óra közmunkát végeznünk. Először rosszul hangzott, de aztán ahogy beszéltek róla és a benne rejlő lehetőségekről, egyre jobban megtetszett. Lehet idősek otthonába is menni, ahová én szeretnék, mert szerintem jó dolog foglalkozni és beszélgetni az idősekkel, ráadásul olyan dolgokat tudhatok meg tőlük a múltról, ami sokkal izgalmasabb mint a törikönyvek. Lehet, hogy bújtattak zsidókat, vagy találkoztak túlélőkkel, esetleg ők maguk is túlélők (mármint holokauszt túlélők). Aztán segíthetünk a HISZ-nek (a gyüli szeretetszolgálata), vagy kórházakba is mehetünk. Szóval szerintem ez tök jó!
És az utolsó dolog (ez a lejobb :D): a Hit Gyülekezete beperelte a Jobbikot! Annyira itt volt már az ideje... és most végre eljött. Annyit ócsárolják és rágalmazzák a gyülekezetet, hogy meg is érdemlik. Ráadásul a NEM tüntetésnek volt eredménye, mert a héten két jobbikos is lemondott. Kezd vége lenni a dolognak, és a Jobbik bomlik széjjel... Még tartják magukat, de lassan lemállik majd a vakolat, az emberek meglátják hogy milyen undorítóak, aztán kiesnek a helyükről a téglák és a csavarok, és... BUMM! Jön a pofára esés. Hiába csinálnak akármit... végük lesz, mint a botnak.

A képek:
 1. Ez egy sárga csillag, a zsidóknak ilyet kellett kitűzni a mellkasukra a II. V.H-kor. Én alkottam pontosan December 1-jén, és néha kitűzöm magamra, hogy ezzel is szolidarítsak.
2.

Birka Bar!kád

Hahh, micsoda megkönnyebbülés...

Azért nem írtam már két napja, mert két nappal ezelőtt nem tudtam mit, tegnap meg a Chrome úgy döntött (most másik gépről vagyok), hogy nem akarja engedni, hogy írjak a blogomba. Azt hagyjuk hogy ezt hogyan érte el, de minden esetre *kicsit* ki voltam akadva, és nem is szeretném azt a dolgot visszaemlegetni. Hanem, tegnap a suliban járt Pajor Tamás zeneszerző (aki ráadásul közvetlen ároni leszármazott [ergo zsidó], ezen kívül veszettjó dalszövegeket ír, és szinte kívülről fújom az Önök érték című lemezét). A negyedik óra előtt mindenkit letereltek a tornaterembe, ahol kis csúszással ő kezdett el beszélni (vagyis először az igazgató felkonferálta és csak aztán, de nem lényeg xd). Ismételten a magyar helyzetről volt szó: Jobbik, jobbikos 'gazemberek' (mert ezek azok T_T), és hogy mit tudunk tenni ellenük. A napokban alakult egy új egyesület, a NEM, mely annyit tesz: Neonáci Ellenes Mozgalom, melyet a Mindannyian Együtt Jerzsálemért szervezet alapított. Az előadás végén annyit hozhattunk el a szórólapjukból (mellékelt kép), amennyit el tudtunk osztogatni (hogy meghívjuk vele az embereket), és én csomót hoztam, pedig nem is volt rá szükségem, és azokból is azt hiszem kemény négy darabot hagytam el "véééletlenül" a metrón, mikor eljöttem a suliból a negyedik óra - az előadás - után. Szóval holnap (vasárnap, 2012. Dec. 02) lesz egy tüntetés a Parlament előtt a Kossuth téren, ahová rengeteg embert és aktivista csoportot, egyesületet várnak a szervezők. Ha tudsz, menj el bátran még helyettem is, mert én sajnos nem tudok ott lenni. :( És hogy miért, az már egy külön történet, de egészen biztos, hogy megér egy misét. xd

Ahogy már említettem, a suliból már a negyedik óra után eljöttem: vége lett az előadásnak, kutyatempóban felpakoltam szórólapokkal, aztán fel a szekrényemhez (a suliról is mellékelek képeket :D) ahol beraktam azokat a könyveket amik nem kellenek, kivettem azt ami kell - pl. Biblia, mp4, meg a kabátom -, és az ellenőrzőmmel a kezemben levadásztam az ofot (osztályfőnők), hogy írja alá a *elmehetekkérelmemet* mely meg is történt, aztán matekóra helyett irány a büfé: egy szendvics, egy üdítő meg egy mignon (lol, mignon xd), majd mivel magamat ismerve tudom, hogy úgysem elég az a sok szórólap, a portán még felnyaláboltam egy stóccal, és úgy léptem ki az utcára, mint egy málhás ló: kaja meg innivaló a szórólappal a kezemben, az ellenőrzöm alig fért el, a veszettnehéz táska a hátamon, miközben egy szál pulcsiban igyekeztem a metróhoz (mert a kabátomat lehetetlenség lett volna felvenni). Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy hogy fogom kivenni a bérletemet a táska hátsó zsebéből? De mire odaértem hogy ez a dolog életbe lépett, már sikerült valahogy úgy rakosgatnom  cuccokat, hogy sikeresen bemutattam a bérletet, és a metrón ülve végre volt időm mindent normálisan elpakolni. Gondoskodtam róla, hogy pár szórólap a hátam mögé, pár meg mellém kerüljön, így - ahogy már említettem -, ott "felejtettem" néhányat a metrón, miután leszálltam. Aztán még egy metró, végül leszálltam a keletinél, ahol a bátyámmal kellett volna találkoznom valami Fornettis pultnál, de végül úgy esett a találka, hogy egymással ellentétes irányban mentünk a mozgólépcsőn (ő felfelé, én lefelé)... >< Lényeg a lényeg hogy megtaláltuk egymást, és miután sikeresen megtaláltuk a vonatomat, ő elment én meg felszálltam rá. Hagyjuk hogy hová mentem, az magánügy (de most is ott vagyok ahová mentem, azért ilyen izé ez a Chrome :$). Maga a vonatos dolog nagyon nagy show volt. Az egész vonat talán három, de max négy kocsiból állt, abból egy első osztály, szóval I <3 MÁV. Hála Istennek volt helyem (de még milyen! xd), ahová kényelmesen le is telepedtem, és nézelődtem ki az ablakon. Mennek az emberek... egymás után... emberek... emberekemberek... emberekemberekemberek... Igazából nem is nagyon figyeltem őket, de egyszer csak szembejött velem a fönti kicsi képen mellékelt fickó, aki egy LMP-s képviselő, vagy ki. A neve valamilyen Gábor, de már nem emlékszem rá pontosan. Egyszer láttam a Hetekben, onnan volt ismerős, de akkor is... képzelheted, elkezdtem vigyorogni, mert melyik másik országban járnak még vonattal a politikusok? Szerintem sehol máshol... csak itt. :'D Már csak azt bírtam volna ha beül mellém, de sajnos végül nem így lett, ennél sokkalsokkal "jobb(ik)" (höhö xd) ülőtársat kaptam. Egy jóó nagy férfi ült be mellém, aki nyugodtan elővette a kis újságját, és beleült a székbe (elég fura hangokat adott ki az a szék alatta oO). Én meg unatkoztam, és ilyenkor a fantáziám szokott szórakoztatni: most pl. elképzeltette velem, hogy milyen show lenne, ha az a fickó pl. Bar!kád-ot tartana a kezében annak az újságnak a formájában (a Bar!kád egy jobbikos újság). Erre kinyitja... én odanézek... ÉS MI VOLT NÁLA?! Bar!kád! Na ez volt a hab a tortán, mert kicsit sem nézhettem ki 'furának', ahogy meglátva a lap címét, vigyorogni kezdtem, és célzó sóhajtásokat hallattam... De nagyon úgy nézett ki, hogy őt nem érdekli, sőt, még azzal sem foglalkozott, mikor elővettem az Az utolsó akció (nácivadászos könyv, az új példaképem írta, Efraim Zuroff) című művet, és vidáman olvasgatni kezdtem. De komolyan, szerintem észre sem vette, pedig direkt tettem róla, hogy jól látható legyen a címe. Szóval így utaztunk egymás mellett, én és ő, ő és én, vagy ahogy tetszik. Két kaliber, két külön ember és szellemiség. Fura volt, az biztos. Elém meg (mivel négyes ülés volt) beült egy olyan lány, aki tökre hasonlított az újságíró lányra, akinek a képét már beraktam korábban. Szóval... ez egy kicsit olyan volt mint az élet: ott vagy Te, melletted az ellenfél, előtted a cél (és a semleges, aki látszólag kimarad mindenből - egy nő, aki az újságíróra hasonlító lány mellett ült).

Igen. Az élet pont ilyen.

(további mellékelt képek: a füzetrészlet töritanulás közben készült, szerintem magáért beszél ^^, a táblafelirat pedig egy új óda az ofhoz, melyet egy osztálytársam költött - szintén magáért beszél...)

Ha még egyszer megszólal, beverem a képét!

 "- Na de mégis hogy képz... 
*BUMM*
 - Heeéé... maga...
*BUMM*
 - Nem érti meg, hogy fogja be a száját, uram?! 
*A rendőr kinyújtja a kezét, és a vele szemben álló (éppen a lábán megálló) férfinak szegezi mutatóujját. Az az arcát tapogatja, miközben meg sem tud szólalni az állkapcsára mért erős ütések után.*
 - Hogy képzeli maga disznó, hogy idejön és provokálja ezeket az embereket? Húzzon oda a kocsihoz de gyorsan vagy én teszek róla, hogy odajusson! 
*A férfi összeszedi minden erejét, és a mellette állóba kapaszkodva tétován megszólal.*
 - Ez... ez felháborító...! 
*A rendőr nem tágít.*
 - Az a felháborító, hogy olyan emberek mint maga, és a mocsok pártjuk bent van a Parlamentben! Az ilyenek miatt lett olyan az ország mint amilyen, szóval fogja be a száját, és nyomás az autóhoz! És örüljön, hogy ennyivel megússza..."

Ez az apró, de annál keményebb kis képzeletbeli párbeszéd akár meg is történhetett volna - sőt, meg is kellett volna történnie. Azt, hogy a te fejedben ki az a férfi, akinek ellátták a baját és hogy ez mikor történt és hol, rád bízom. Ha esetleg szeretnéd megosztani az ötletedet velem (vagy velünk), akkor írd meg kommentben és ha tudok, válaszolok rá.
Igazából a mai bejegyzésemnek ez lenne a lényege, mert ma délután igencsak furcsa, magukból kikelt gondolatok kergették egymást a fejemben. Nem túlzok, ezek tényleg azok voltak, és ha személyazonossággal együtt megírnám azokat a gondolatokat egy történetben, aztán nyilvánosságra is hoznám őket pl. itt a blogomon, bizony akár be is perelhetnének érte rágalmazás gyanújával. Szóval jobb lesz, ha inkább magamban tartom - legalábbis egyenlőre. Ugyanis olyan országban élünk, ahol manapság bármi megtörténhet: egyes embereknek olyan vastag a bőr a képükön, hogy simán beajánlják az ötletet, hogy hozzák nyilvánosságra a Parlamentben tevékenykedő zsidók nevét. Ezt így... szóval hogy? Érted... az ilyen emberek annyira sötétek, hogy nincs is rá szó, ez egyszerűen eszméletlen! És ez az ember ki lehetne más, mint egy jobbikos képviselő (mert ilyen hihetetlen ötleteik is csak nekik lehetnek), bizonyos Gyöngyösi Márton? És azok az emberek, akik ezzel egyetértenek? Azok emberek egyáltalán?
Azt ajánlom emberek, hogy gondolkozzunk el ezen a dolgon, mert igencsak szükség lenne ebben az országban rá...

Premium whiskey

Ma rájöttem arra, amire minden bizonnyal már olyan sokan előttem - de ma én következtem ebben a sorban, és örülök neki. Vagy... talán már előbb felfogtam ezt a dolgot, csak most eszméltem rá, hogy már fölfogtam...? Ehh, mindegy, inkább leírom, hogy mi az.
Szóval, az élet apró örömei. Van, hogy reggel fölkelek és annyira álmos vagyok, hogy a szememet sem akarom kinyitni, és a téglafonom (:P) ébresztőjét is csukott szemmel, vaksötétben nyomom ki (még szerencse hogy tudom, hol keressem). Aztán mikor elég erőt gyűjtök ahhoz, hogy kimásszak a takaró alól, a fagyos valóság fogad, és első utam általában a szobám ablakához vezet ahol magamban mindig megjegyzem, hogy "WoW, milyen hideg lehet kint...". Utána a reggeli teendők és az indulás, de most nem is ez a lényeg. Szóval a reggeli "megrázkódtatások" után, mikor kilépek a ház ajtaján és elindulok az aznapomra, sosem gondolok bele, hogy vajon az "aznapom" szó mit is fog estére jelenteni. Sokszor van, hogy úgy állok neki egy napnak, hogy ehh, kémia felelés meg töri doga, aztán nap végére sosem az marad meg, hanem az olyan kis apró, boldogítóan vicces dolgok, amikről a mai bejegyzésemnek szólnia kéne. Az olyan dolgokról beszélek, mint pl. az osztályközösség (mert hát teli s tele vagyunk vicces emberekkel... :D) új viccei meg a poénos beszólásai, vagy a magyaróra előtti, az osztályfőnöknek szóló 'diákosan vicces' felirat a táblán (amit képben láthatsz a sarokban), vagy az ebédszünetben a büfében látott dolog. A mi sulink büféje egy külön kis faházban van az udvaron, ahol lehet ebédelni, szóval kicsit olyan, mint egy étterem. Ha valaki menüt kér (mint általában a nagy többség), akkor jár hozzá egy 2dl-es üdítő, amit a pultok melletti adagolóból tölthet ki magának az illető. Három ilyen adagoló van, amit gyümölcslével szoktak megtölteni. Mostanában viszont furcsa dolgok történnek arrafelé... Megmaradt a három adagoló, de csak kettőben van üdítő, a harmadikban csupán vizet hagytak (fogalmam sincsen, hogy ennek mi az értelme amúgy). Aztán most valamelyik okostojás kitalálta, hogy az bizony nem víz, ááá nem, az whiskey, méghozzá premium. Ezt egy cédulával jelezte is az adagoló tetején, melyet én buzgó "újságíró blogíró"ként le is fotóztam (persze néztek is páran... xd), és ezt is láthatod a mellékelt képen.
Chiao! :D

Júda, a kölykeit védő oroszlán

A mai bejegyzésem igazából semmi fontosat sem fog tartalmazni, és igazából időm sincsen rá - sőt most is tanulnom kéne -, de nem ér, hogy a tanuláson kívül semmire sincsen időm, és hát a blog az az írója számára egy fontos dolog. A jobboldalt látható kép egy Hetek címlap akar lenni, amit én alkottam a mai informatika órán, de ez csak hobbi szintű, úgy értem nem ez lesz a következő újság címlapja, hanem ez csupán egy iskolai órai munka. Na de a lényeg az, hogy szerintem nem sikerül olyan rosszul, sőt egész jól, hiszen kaptam rá egy ötöst. :D
A képen látható férfi Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke, a feje fölött a nemzeti lobogó, és baloldalt egy oroszlán fut be éppen a látótérre. A címet pedig gondolom eltudod olvasni, de azért leírom, hogy pontos legyen a kép: Júda ébredő oroszlánja. Ez azt akarja jelenteni, hogy Izrael még tűr és tűr, egyenlőre csak a lakosságát védi, és azért lő. De mi lesz egyszer, mikor Júda oroszlánja, aki eddig csak a kölykeit védte, felmorog és azt mondja: "Ebből elég!"? Akkor majd belendül, ráugrik a támadóra, és darabokra szaggatja... akár hiszed, akár nem.

Képek

Itt vannak a régről ígért képek, amiket nem én fotóztam (okosan nem vittem el a fényképezőmet ^^"), hanem a barátnőm, de akkor sem felhasználható, max engedéllyel. Köszi!

Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9

Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!

Zsoltárok könyve 122:6-9

Nem látja a fától az erdőt

Írni akarok... de nem tudok mit. Nemrég azon gondolkodtam, hogy mit fogok ma felrakni, és akkor még jó is volt, de mostanra elillant...
És ha erőt veszek magamon és azért is írok? Megpróbálom, aztán majd kiderül, hogy sikerül-e vagy nem. Szóval. A magyar problémáról akarok pötyögni, amit tudok, amit gondolok - és ami eszembe is jut.
Van Magyarország... amit hogyha röviden jellemeznem kéne, akkor annyit mondanék rá, hogy "Európa rákos daganata". Nem, nem vagyok "hazaáruló", ahogy most páran lehet, hogy gondolják, csupán elmondom a véleményemet, ami nem alaptalan. Azért gondolom így, mert ez az ország folyamatosan hanyatlik és pusztul, s így olyan, mint egy betegség. És hogy ennek mi az oka? Sok minden. De legfőképp az, hogy Magyarország átok alatt van. Bizony, átok alatt. Ez kicsit ijesztően vagy meseszerűen hangozhat, mert átok csak a mesékben van, de sajnos azt kell hogy mondjam, hogy mégsem. Átok valóban létezik, és rengeteg dolog okozhatja. A mi országunk átok alatt van, mert:
 - A politikusai nem jól végzik a dolgukat (nem azért, mintha én értenék a politikához, de a körülmények ezt bizonyítják...)
 - Utálat van benne
 - 600.000 zsidót deportált a koncentrációs táborokba
 - Teljesen el van vakítva .
Lényegében ennyi, és akkor most meg is magyaráznám, hogy melyik mit jelent bővebben.
A politikusai nem jó végzik a dolgukat: Nos igen... én nem nagyon értek a politikához, de ahogy írtam, a körülmények ezt mutatják. Sokan szomorúak, nő az öngyilkosságok száma, és ahhoz képest, hogy a politikusaink mindennek elmondják egymást (a másik háta mögött és a médián keresztül nyilvánosan is), magukat és a terveiket pedig felmagasztalják, az ország ott tart, ahol... Lám, még a 'szélkakas' is összezavarodott...
Utálat van benne: Szerintem sokat tudják, mire gondolok... Jobbik. Igen, a Jobbik, mert ez a "rákos daganat" éltetője, aki folyamatosan szítja a gyűlöletet, és ömlik belőle a mocsok. Néhány saját emberük is inkább szabadulna tőlük, de sokszor nem tudnak (anyagi, vagy egyéb okok miatt...), és ez azt hiszem, magáért beszél. Utálják a zsidókat, utálják a Hit Gyülekezetét és akik oda tartoznak, utálják a romákat, és utálnak mindenkit, aki szereti azokat, akiket ők utálnak. Az ő szemükben én is csak egy "mocskos zsidóimádó szektás" vagyok, mint annyian mások... És ez olyan szörnyű! Nem azért, én nem félek tőlük, de akkor is elképesztő, hogy egy népből származunk, és az utálat ennyire el tudja ferdíteni az embereket...
600.000 zsidót deportált a koncentrációs táborokba: Ehhez nem kell magyarázatot fűznöm szerintem, mert elképesztően borzasztó, és a fent említett párt ezt újra megtenné, sokan közülük tagadják, hogy megtörtént, és mindannyian vinnék a hiteseket is. Ha érdekel a dolog, keress rá a neten.
Teljesen el van vakítva: Ez pedig a fentebb említett dolgok összesítése. Magyarország olyan vak, hogy tökéletes példával élve "Nem látja a fától az erdőt". Három réteg van: aki utál, aki semleges (csak azt hiszi hogy az), és aki szeret. A aki utál réteg a Jobbik és a "atyafiai", akik azt hiszik hogy jót tesznek Magyarországnak, pedig épp hogy rosszat, hiszen nem létezik olyan, hogy a gyűlölet jót csinálna. Aztán ott van az aki szeret réteg, melyet képvisel a Hit Gyülekezete és azok, akik oda járnak, valamint az olyan emberek, akikben nincsen beteges kényszer az etnikai hovatartozás miatti megkülönböztetésre. Meggyőződésem, hogy azért létezik még Magyarország mert itt van ez a gyülekezet, bár fogalmam sincsen, hogy Istennek mi célja lehet azzal, hogy pont ide találta ki... De Ő tudja, biztos van valami, ha így alakult. :) Aztán az aki semleges (csak azt hiszi hogy az) réteg. Ők semlegesnek hiszik magukat, vagyis egyik oldalhoz sem tartoznak, pedig nem így van. Mindenki tartozik valahová, akár akar, akár nem.
Szóval... Magyarország. És a vezetője, Orbán Viktor mit csinál? SEMMIT! Istenem, bárcsak végre a sarkára állna, szétcsapna az aki utál réteg között és megszüntetné, és végre kimondaná, hogy Magyarország is elismeri Izrael önvédelmét. Bárcsak elmenne Izraelbe és Magyarország nevében bocsánatot kérne a 600.000 zsidóért...! Akkor biztos vagyok benne, hogy az ország fölött húzódó vastag köd végre megrepedne, és sokan meglátnák, hogy mikor fát látnak, akkor ott az erdő...

Szeretet és szimpátia

14:45 körül jár az idő: megérkezik a busz a II. kerületbe, a Fullánk utca mellé. Minden ajtajából tinédzserek ömlenek ki, majd a tanár "parancsára", mint az igazi harcosok, kissé kusza sorokba rendeződnek. Mind más ruhában van: farmernadrág, pamut pulcsi és színes kabátok, topán, tornacipő vagy csizma díszeleg a lábaikon. A sereg között, valahol előrébb ott vagyunk mi is: négy lány, akik egymás mellett állnak, nehogy elvesszenek majd az út túloldalán álló tengernyi emberseregben. 
- Hű, mennyien vannak már! - hallatszik mindenhonnan az őszinte csodálkozás, s a levegőben egyre jobban fokozódik az izgalom és az öröm. Aztán az autóút közepén álló neonmellényes rendőrúr megállítja egy pillanatra a forgalmat, s a csapat gyerek átrohan a másik oldalra. Miután átértek, mindenki elszéled: barátok, zászlók, vagy egy biztos pont, esetleg családtagok, tesók után néznek. Mi négyen, akik között ott vagyok én, s a három barátnőm, a volt osztálytársak, (ál)név szerint: Sarah, Helen és Mia, lerohanunk az utcába, s utat törve magunknak a tömegben, egyre előrébb jutunk. Közben találkozunk egy másik volt osztálytárssal, aki az én mostani osztálytársam, s így már öten furakszunk előrébb. Sikerül eléggé belemászni az emberek sűrűjébe, mikorra a tömeg egyszer csak megindul, s egy pár perces megállással egyenesen egy állvány, s egy azon díszelgő mikrofon elé jutnak. A kezek legtöbbjében izraeli és magyar zászlók lengedeznek, mások hatalmas "Gáz a(z) övezet", vagy "Israel, we forget you not!" (Izrael, nem felejtünk el!), s egyéb más, roppant találó feliratú és képes ábrázolású transzparenseket tartanak a magasba. Megpróbálok körbenézni a milliónyi ember között, hátha látok valami érdekeset, de szinte keresnem sem kell, hiszen ennyi ember mind-mind érdekes. Mindannyian mások vagyunk és különlegesek, csupán egy dolog egyezik meg bennünk: szeretjük Izraelt, és kiállunk mellette. Egy ilyen embertömegben, még ha nem is ismer mindenkit, sőt, alig valakit, az ember kicsit biztonságban érzi magát, hiszen tudja, hogy hogyha ilyen sokan vannak azon az oldalon, ahol áll, akkor egészen biztos, hogy itt valami nagyobb dologról van szó, mint egyszerű tüntetésről. Ez tényleg így van, hiszen ez egy SZIMPÁTIA tüntetés, mely a SZERETünket fejezi ki, s a szeretet bizony milliószor több, mint egy átlagos dolog. Az az együttérzés és szeretet, amit ez a demonstráció képvisel, lassan de biztosa elmossa azt a láthatatlan, de érezhető mocskot és utálatot, amit a tegnap itt tüntető jobbikosok maguk után hagytak. Jut is eszembe, ezt nem értem... ha ők ennyire utálják Izraelt, miért jönnek az Izraeli Nagykövetség elé rontani a levegőt? Senki sem hívta őket... Na de, lényeg a lényeg, hogy egy kis idő múlva egy idősebb, öblös hangú férfi áll fel a porondra, és felkonferál egy bizonyos Ungvári Tamás irodalomtörténészt, aki azonnal bele is kezd a mondandójába. Pontosan az egészet nem jegyzem meg, de van valami, ami megfog benne: azt mondja, ő tudja, hogy milyen érzés az, mikor gyerekekre lőnek csak azért, mert mernek arról álmodni, hogy talán Izraelnek lesz egyszer hazája. Kérdem én: normális dolog az ilyen? Nemigen... 

 Miután ő befejezi a beszédet, még beszélnek páran: Pajor Tamás, a felkonferáló, és egy kántor is énekel. Végül szól még Ilan Mor, a magyarországi Izraeli Nagykövet, aki megtanít a tömegnek valamit az anyanyelvén: Hai Iszrael, Hai! Ez annyit tesz: Izrael él! Utána újból a kántor következik, s míg hátborzongatóan éles, tiszta hangján (mely egészen biztosan számtalanszor betöltött már zsinagógákat) elénekli a "Hava nagila" című héber dalt, egy hatalmas, legalább 20-25 négyzetméteres izraeli zászlót adogatnak előröl hátrafelé az emberek  a fejük felett, ezzel is kimutatva, hogy mennyire szeretik ezt az országot. Sokan énekelnek, közben a Hit Gyülekezete dobosának vezetésével a kongások dobolnak, mely eszméletlen hangulatot teremt, s így páran ugrálni, táncolni kezdenek. Miután a zászló levonult és a dalnak is vége van, a nagykövetúr tájékoztatja a kedves megjelenteket, hogy nem csak az ATV (http://atv.hu/cikk/20121122_allitsuk_meg_a_raketakat_izrael_mellett_tuntettek_budapesten) van kint és veszi a dolgokat, hanem élőben közvetítik a tüntetést Izraelbe is! Erre mindenki lobogtatni kezdi a zászlóját, meg kiabál és éljenzik. Utána következik a Hatikva, Izrael nemzet himnusza, melyet még közösen eléneklünk, utána a felkonferáló végzi köszönetnyilvánítással a demonstrációt. 

A tömeg elindul felfelé az utcából, s én elszakadva a négy barátnőmtől, egy másik mellé csatlakozom, aki beteg lévén nem jött suliba, de a tüntetést nem hagyja ki. Éppen ismét lefelé sétálunk az utcán, mikor szembe jön velünk Takács Tamás, a Karthago zenekar frontembere, és aki buzgó zászlócsapkodásomra felfigyelve ránk is köszön. Aztán lesétálunk a maradék ember közé, ahol izraeli zene, és a fizikai hideg mellett a szeretet melege tölti be a teret. Mikorra visszaérünk az utca tetején lévő buszmegállóhoz, a tömeg nagyja már elment, s így a következő utáni buszra már fel is férünk. Sosem utaztam még jobb buszon! Minden oldalról körbevesznek az emberek: úgy állunk, mint a heringek, a barátnőm jobb híján belém kapaszkodik, miközben a mögöttem ülő srác hangos Nyan cat játékba kezd, az elmaradhatatlan zenével együtt - természetesen. Aztán az egyik néni kérésére beavatom őt, hogy milyen rendezvényen voltunk. Utána következik a leszállás, és a csodás panoráma: a kivilágított Parlament. 

(http://atv.hu/belfold/20121123_allitsanak_elo_novak_szinte_orult_hogy_elvittek) =>

Mindeközben, valahol az egyik rendőrkapitányságon egy fekete, zakószerű kabátot viselő szemüveges, elegánsnak tűnő de romlott férfi várja, hogy végre elmehessen. A fejében még ott konganak a neki szánt kérdések: "Minek jött ide?" "Mit képzel?" "A jobbikos tüntetés tegnap volt...", s megvakarja a tarkóját mikor a széttört, földön heverő "Gyermekgyilkosság önvédelemből?"  feliratú táblájára gondol. Aztán a plafonra néz, és elvigyorodik. "A fenébe..." gondolja. "Pedig ott volt a családom meg még az a két nő is... Na de sebaj." Ebben a pillanatban kinyílik a cellaajtó, és egy rendőr lép be pár papírral a kezében. 

 - Novák úr,... - kezdi a mondandóját, de a férfi mit sem törődik vele. A szemébe néz, azonban a gondolatai teljesen máshol járnak. "Legalább előállítottak" - gondolja elégedetten, aztán a mellén összefonja a karjait, és hátradől. 

Ki tudja, mi lesz még ebből... 

*A feltüntetett képek az ATV-hu-ról származnak*

Tűnés tüntetni!

A cím magáért beszél, bár talán nem érted mire gondolok, mikor ezt írom. Akkor elmagyarázom :D
Szóval, mivel sok ideje nem írtam, ezért kimaradt, hogy múlthét Pénteken voltam Izrael melletti tüntetésen az Izraeli NK előtt, és oda megyek holnap is. A sulival, meg szülőkkel, és emberekkel a gyüliből, szóval tök jó lesz - az előző is az volt. Ott volt a NK is, és mi meg énekeltünk, meg kántáltunk, hogy IZRAEL, IZRAEL, IZRAEL!!! (amit én indítottam xd), meg lengettük a kis zászlóinkat, meg gyertyát is gyújtottunk, szóval tök jó volt :3 Aztán mikor jöttük visszafelé, és még ott vártunk a buszra, a velünk szembejövő busz vezetője, egy bácsi megállt a busszal, kihajolt, és megkérdezte, hogy: "Gyerekek, hitesek vagytok?" mi meg: "Tessééék?" mire ő: "Gyerekek, hitesek vagytok??" aztán a válasz: "Igeeeeeeeeeeen!!!" (hatalmas kiáltozások és zászlólengetések mellett :D...) Mire a bácsi kinyújtotta a kezét, és hüvelykujját felfelé mutatva mutatta ki tetszését. Jaj, annyira király volt, még most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna... :D
Szóval most ez a lényeg, és csak azért írok, hogy ez is meg legyen örökítve. Ha nem felejtem el, akkor viszek fényképezőt, és majd fotózok, aztán egy következő bejegyzésben berakom őket ide. :3
Na pá! És szeresd Izraelt! ;D

Írás közben pillangók

Húúúha... Jó régen volt már, mikor én utoljára ide írtam. Igaz, még ebben a hónapban, de azóta annyi meg annyi dolog történt, hogy nem ecsetelném. Na de számolok egy kicsit... Szóval, utolsó bejegyzésem *megnézi* 2012. november 02-én volt, ma meg 2012. november 19-e van, miből az következik, hogy pontosaaan... *számol, mert olyan okos matekból :3* tizenhét (először tizenhát, majd tizenhéz sikerült, lol) napja nem írtam bejegyzést a drága blogocskámba. De hát mikor tudnék?! Az egész napom be van táblázva, de amilyen vagyok, akkor is és azért is leülök ide egy kicsit, ha egyáltalán nem lenne rá időm. Na jó, azért ez nem egészen van így, mert sokszor van mostanában, hogy egyáltalán nem, vagy csak infon gépezek (az meg képzelheted milyen). Akkortól lehet majd folyamatos, mindennapos bejegyzésekre számítani, mikortól végre megkapom a netbookom, ami körülbelül a december Karácsony, vagy pár nappal Karácsony előtti részére esik. Bezony bezony, akkortól egy netbúk tulajdonosa leszek, és ez is bizonyítja, hogy amit az én legfölső Apukám megígér, az úgy is lesz. ^^ Szóval (biztos nagyon várod, mi? :D) aki blog aki nem, majd jövök.
A mai bejegyzésem címe pedig egy különös érzésből van. Nem tudom, hogy tapasztaltad-e már, de van az a fura dolog, hogy eszedbe jut egy történet, aminek nem tudod még a részleteit, csak egy főszereplőd van, akinek a nevét nem, csak a helyzetét ismered, és akit végig akarsz vezetni egy számodra ismeretlen világon egy (mini) regény segítségével. Na, hát ez olyan mindennapos dolog, nem? xD Szóval gondolom egészen biztos, hogy a világon élő összes ember érzett már így... ( :P ) A lényeg az, hogy nekem már megvan ez a szereplő, és van egy világom, amibe bele akarom csöppenteni, és ez a világ olyan, hogy senki sem gondolná, micsoda... Semmit nem fogok elárulni róla, de ha majd mégis rászánom magam és elkezdem (szintén a netbook-korban), akkor biztos berakom majd ide, vagy legalábbis az írásos oldalamra (bridgestory.honlapom.com -, ha még nem írtam), és elolvashatod, ha érdekel. Szóval visszatérve erre a fura érzésre, tisztára olyan, mintha pillangók repkednének a hasamban... Persze most jönnek a "kedves" hozzászólások, hogy "Mééér', repkedtek már pillangók a hasadbaaann?" - nem, még nem, de akkor kijavítom magam: ILYEN LEHET, ha pillangók repkednek a hasamban. ._.' Így megfelel, Ceasar? És most... azt hiszem ennyi, majd még egyszer jelentkezem. :)

(mellékelek egy képet, ami ott van a sarokban, ő lesz majd a főszereplő a történetben. A kép egy DA-os felhasználóé, Rikitza-é.)

Hullanap után szabadon

A tegnapi nap kimaradt (egyéb okok miatt... :D), de most bepótolom, amit tegnap kihagytam. Ez egy értelmes mondat volt... Szóval, tegnap mi is történt? Ahh, úgy nem szeretem, hogy egész nap tudom mit fogok este írni, de mire meg eljutnék odáig, hogy bele is kezdek, mindent elfelejtek.
SZÓVAL (T_T) :
a tegnapi napon volt ugyebár hullanap. Egy-két családtaggal mi is elmentünk pár halott rokonhoz, ami szerintem még önmagában nem baj, sőt, szép dolog megemlékezni a rokonokról (a hullanap azért rossz, mert (még jobban) depressziós lesz tőle drága kicsi országunk, és hozzá tartozik a Halloween is, aminek meg eléggé rossz történelme van). Az időjárás tökéletesen tükrözte az egész szellemi hátterét: esett az eső, fújt a szél, és be volt borulva - ez amúgy a kedvenc időjárásom, HA bent vagyok a meleg és száraz szobában :3 . Csupa sár meg víz volt minden, és ahhoz képest, hogy azt mondták, rengetegen lesznek a temetőkben, én nem nagyon tapasztaltam, hogy olyan hatalmas tömeg lenne (még jó). Amúgy ha már itt tartunk... temető. Olyan fura, hogy pl. van egy nyitott tetejű sír (olyan, aminek nem betonlap, hanem csak föld van a tetején), és az ott lévő földre virágokat ültetnek... akkor azok a virágok végül is a halottból táplálkoznak. >< Huhh, nem csak fura, de undorító is.
Ma másodika van, de amit följebb említettem, az elsején történt. Miközben írok, ezt hallgatom: http://www.youtube.com/watch?v=xfkhqpl81NA  <--- annyira tetszik, már vagy milliószor meghallgattam. :P
Tegnap lefotóztam a bögrémet, aki szegényke már kicsit kopott, de azért a lényeg leolvasható: BRIDGE, és ez nem hidat jelent, hanem a Bridget angol becézése. Huhh, holnap elvileg valami olyat fogunk csinálni, amit én még életemben nem tettem: gombászi fogunk! Bezony, és fogalmam sincsen, hogy az milyen... xD ,együnk az erdőben, és keressük a gombákat? Hááát, majd holnap kiderül... 

(az utolsó pár sor azért van fehérrel kijelölve, mert nem tudtam, hogy kell visszacsinálni a kijelölőt xd)

Minek?!

Voltatok már valaha reggel piacon? oO Ha nem... akkor el kell mondanom, hogy az egy külön életérzés. Ha igen, akkor meg tudjátok, miről beszélek. Mikor kilépsz a lépcsőházból / a házból, és aznap először magadba szívod a friss, reggeli jeges levegőt... aztán felpattansz a biciklire, és eltekersz a piacra. *.* Csomó néni meg bácsi, mindenki kiabál és árul, terjengenek az illatok (és a szagok, de az az extra), meg minden... Aaaa, tiszta jó. :D Na oké, erről ennyit... szóval ez a piac. ^^
Aztán, holnap itt a hullanap. Más néven Mindszentek, de ez veszettül nem illik rá, szóval én csak hullanap-nak hívom. De most komolyan... Ha valaki megmondja nekem, hogy mi az értelme annak, hogy külön napot tartunk a holtaknak, annak nagyon-nagyon megköszönöm. Semmi értelme szerintem! ><
Ééés... Sandy után takarítanak az amerikaiak, más nem nagyon történt ma... De rossz, tényleg nem tudok mást írni. >< Jóéjt :3

Sandy

Van most New York-ban ez a hurrikán... ami lehetett volna szupervihar is, de végül nem lett. Szóval az van, hogy minden ezzel van teli... Legalábbis a híradó biztos (minden csatornán). Biztos a kedves olvasóm is hallott már róla, de ha ilyen nagy dolog, akkor gondoltam megemlítem, mert fontos. :) De amúgy tényleg az... mert hát Amerikát szeretjük (másokat is), és azért ott is emberek élnek, akik emberek, és nem jó, ha veszélyben vannak. Elvileg 30 millió $-os a kár, és vannak halálos áldozatok is. De az emberek jól kezelik: nem voltak zavargások, betörések és fosztogatások sem. Pff, mi lett volna, ha ez Magyarországon csap le! Tuti, hogy mindenkinek minden baja lett volna, meg "jaaaj meghalunk!!", és persze kihasználták volna páran az alkalmat egy jó kis fosztogatásra. ._. I'm sorry, de szerintem tuti ez történt volna... (saját vélemény!) Magyarok, tessék mentalitást változtatni, és akkor a véleményem is megváltozik (mintha számítana is valamit ><). Szóval... asszem' erről ennyit. Remélem, Sandy lassan lenyugszik. ^^"
A mai napom... átlagos volt, de mégis más, mint a többi napom - mint úgy általában. Úgy volt, hogy ma anyummal felmegyünk a városba, de nem lett belőle semmi, mert jött valami ember ellenőrizni a kazánokat, vagy miket... Szóóóval, itthon voltam ma, csak egyszer mentünk el boltba (micsoda kaland). Előtte rajzolgattam (a sarokban a kép). Van még egy régebbi képem is, azt tegnap csináltam, és itt megtalálod: http://ponysplash.deviantart.com/  <--- Christi
Ezt az oldal egy olyan hely, ahová "művészek" (tényleg vannak, én nem vagyok az - MÉG! :3) rakják fel az alkotásaikat, és ahol engem is megtalálsz. Ha esetleg fent vagy, nyugodtan jelölj be, csak írj az oldalamra, hogy a blogom miatt jelöltél, hogy tudjam, ki vagy. Köszi :)
Aztááán... sütöttem ma sütit ^^ Amerikai csokis keksz, ami általában jól sikerül, de most, hogy mennyit mondtam, hogy mindig milyen szép lesz, természetesen bűnronda lett. T.T Legalább az íze jó...
Ja, és csináltam egy videót is a történeteimhez (Farkas Szemmel sorozat), amit megtalálsz akkor, ha végignézed a videót. ^^ (az én oldalamon vannak!)
http://www.youtube.com/watch?v=UkGO0Y5nYRw&feature=youtu.be

További jó netezést! 

Ha ez, ha az

Szóval. Amit ígértem. Egy teljes bemutatkozás és leírás...
Akkor azt hiszem, el is kezdem.
A blogomat Bridget's Story -nak neveztem el azért, mert a nevem Bridget, és ez az én történetem... Ki hitte volna, mi? Oké... Szóval a nevemet már tudod, és bár ez csak egy... hogy is mondjam, "álnév", könnyen következtethetsz belőle az igazira, amit nem fogok elárulni. És ez fontos! A blogom szigorúan tiszteletben fogja tartani a személyes jogokat, ami azért fontos, mert az internet egy veszélyes hely, ahol farkastörvények uralkodnak, és vigyázni kell. Ezt a vigyázatot pedig úgy tudom betartani, ha nem adok meg valódi adatot. Éppen ezért, akiket meg fogok itt említeni, mind álnéven fognak szerepelni, és így az egész történet olyan lesz, mint egy valós dolgokon alapuló regény. Hmm... ha az olyan könnyű lenne. ._. Arra gondolok, hogy bárcsak a blogírás könnyű lenne. Filmekben olyan egycsapásra megy minden, de a valóság ennél sokkal nehezebb. Minden nap le kell ülni, pötyögni kell csomót, aztán ott van még a fogalmazás érthetősége, a helyesírás, a kihagyások, az elferdítések, és az a rengeteg kötelesség, amit az élet (és mások is) ráaggat(nak) a blog szorgalmas vezetőjére. Amúgy, ha már itt tartunk... kicsit fura is ez a blogosdi. Az ember szereti, ha van magánélete, de mégis blogot indít, ahol mindent kipakol? LoL... hogy is működünk mi? Különösen, az biztos. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban nincs is mit írnom többet.
A hely, ahol lakom... legyen mondjuk Riwercity, mert valóban egy folyó mellett fekszik. A családi állapotom meg legyen magánügy. Annyit azért elmondok, hogy állattal rendelkezem: egy fekete aranyhalam van, amit még a legjobb barátnőmtől kaptam, kb. két éve (jól bírja a hal :P). A szobámban lakik, azon belül egy szögletes, növény nélküli akváriumban. Egy darabig volt bent növény, de aztán meguntam, hogy mindig kiturkálta a kavicsokból, így kivettem, és most külön él a hal is és a növény is. A családnak van egy közös aranyhörcsöge, akinek igazából nincsen neve, mert mindenki máshogy hívja. Szegény eléggé öreg már, kb. két és fél éves, ami a hörcsögök átlagos életkorához (2-3 év) képest már matuzsálemi élettartamnak számít. Annyit még róla, hogy egy ideje szegényke eléggé le van épülve: úgy néz ki, mint egy nagy, szűrös lufi, a forgács mindig beleragad a szőrébe, és csomószor van, hogy gurul... Nem vicc, komolyan. Azonban mindezek ellenére eszik-iszik, végzi a kis dolgait, szóval mondhatjuk, hogy szépen elvan.
Suli... BPG - aki ismeri az ismeri, aki nem, az nem. Nagyon szeretem az iskolámat, mert nem egy átlagos suli. A Hit Gyülekezete iskolája (háta így már beugrik ;), amit szintén nagyon nagyon szeretek, hiszen a tagja vagyok. És nem csak azért mondom magam a tagjának mert oda járok, hanem azért, mert valóban (még tizenöt éves fejjel is) az építőeleme vagyok, legalábbis az építőelemmé válás útján járok. Nem tudom, hogy hányan ismerik ezt a gyülekezetet, de azt tudom, hogy elképesztően megosztottak és előítéletesek vele szemben az emberek. Azt hiszik, hogy elveszi az emberek pénzét, meg hogy mindenféle révületbe esnek az oda járók, és hogy vért iszunk meg zsidó gyerekeket ölünk meg... ja, meg hogy sátánimádó szekta vagyunk, és hogy hazaellenes emberek járnak ide. (szerintem az összes állítás nevetséges :') Hadd tisztázzam most az elején, hogy ez a legkisebb mértékben sem igaz! Az imént felsorolt vádak egyike sem igaz, és ezt komolyan mondom. Semmi olyan dolog nem történik az istentisztelet keretein belül, ami erre enged következtetni. (vagyis de, egyetlen egy, de abba most nem mennék bele: ha érdekel, itt olvashatsz róla: http://hit.hu/hitvallas/szent-szellem-ajandekai) Ja, és a HGY honlapja: http://hit.hu/ <--- Itt mindent megtalálsz, és inkább ennek higgy, mint mások alaptalan rágalmainak.
Oké, akkor erről ennyit. Azt hiszem, most végigveszem a napjaimat.
Ha hétfő, akkor kezdődik a suli... Nem vagyok Garfield, nem utálom a Hétfőt, de azért nem tartozik a kedvenceim közé. Hétfőn suli, aztán haza, aztán tanulás, és alvás... azt hiszem kb. ennyi.
Ha Kedd, akkor szintén suli. Suliba vonattal (25 perc) és metróval (25 perc) járok. Metrózás közben az időtöltés legjobb módja a Metropol olvasása, mint nemrég rájöttem. :D
Ha Szerda, akkor suli, és semmi különös.
Ha Csütörtök, az azt jelenti, hogy már csak egy nap van hátra a suliból! (kivéve ha mégsem) Ilyenkor mindenki kicsit vidámabb - általában. :')
Ha Péntek, akkor utolsó nap, és Ifi <3. Az Ifi annyit tesz, mint Ifjúsági Istentisztelet, ami minden Pénteken kerül megrendezésre 18:00 órai kezdéssel, és 20:00 órai befejezéssel ( + / - fél óra  :D) Az Ifit nagyon szeretem, mert szinte mindent a fiatalok csinálnak, és jó látni, hogy Magyarországon vannak olyan tinik, akiket nem a pia, drog és a bulik (meg egyéb dolgok) érdekelnek, hanem Isten.
Ha Szombat, akkor pihenés a javából. Kb. alszom kilencig, aztán tanulok, kicsit rendbe szedem a szobámat, a többit meg utána meglátjuk.
Ha Vasárnap, akkor Vidám Vasárnap. 10:30-tól 14:00-ig (+ / - fél óra :P) gyüli van, amit - nem kell mondanom de mégis megteszem - NAGYON SZERETEK! :3

Szóval, kb. ennyit rólam. Azt hiszem egészen jól sikerül elmondanom mindent... ^^

Kezdet

Nos... minden kezdet nehéz (de még milyen ><), de kedvem volt elkezdeni, így el is kezdem ezt a blogot (köszi magyaróra).
Szóval, életem első igazi blogbejegyzését 2012. November 28-án, egy perccel fél tíz előtt írom, miközben a TV-ben a Garfield 2 megy már vagy ezredjére. Annyi minden van, amit leírnék, de már olyan késő van... Azt hiszem holnap, majd kipihenten nekilátok a pontosabb leírásoknak... Csak az a gond, hogy annyi minden van amit leírnék, hogy azt sem tudom, hol kezdjem, és ennek mindig az a vége, hogy belegabalyodom, és semmire sem jutok... ><
Ehh, inkább most nem is folytatom tovább. Jóccakát!