Hepi nyú jír

Ma van 2012 utolsó napja... Lássuk csak, túléltem a világvégét, lett egy netbookom, felvettek a suliba ahová menni szerettem volna, szuper osztályom van, ebben az évben sem tört el semmim, voltam két Izrael melletti tüntetésen, megnyertem egy pályázatot a kékkel írt novellával, megmaradt a honlapom, sőt, elkezdtem egy blogot is, tovább folytattam írói tevékenységemet... és még sorolhatnám. Szóval rengeteg jó dolog történt velem és ezért hála ISTENNEK, melyek mellett csak elenyésző az a kevés, ami rossz volt.
Jövő évben pedig... újabb lehetőségek és esélyek, amiket a lehető legjobban próbálok majd kihasználni. Jövőre újra lesz két és fél hónap nyári szünetem, meg még ki tudja, hogy micsodám... lehet, hogy végre feloszlik a "kedvenc" pártom, lehet hogy be tudok majd fejezni egy-egy könyvet. Ki tudja.
És igazából most se nagyon tudok mit írni, csak szerettem volna így, az év utolsó napján boldog, áldott és sikerekben gazdag újévet kívánni minden kedves olvasóMnak! :3

Túlélő

TÚLÉLTEM A VILÁGVÉGÉT!
Beezony, már 12 óra 7 perce 22-e van, és még élek, ráadásul élni is fogok. Szuper. Tegnap az égvilágon semmi sem történt, sőt, minden ment ugyan úgy, mint előtte. Erről eszembe jutott egy szöveg: "Nem attól félek, hogy 2012-ben vége van a világnak, hanem attól, hogy minden megy tovább ugyan úgy." Nos... szerintem ez egy elgondolkodtató szöveg, mindenki képes értelmezni - azt hiszem.
Amúgy tegnap volt ajándékozás a suliban, és csomó izraeli cuccot kaptam *o* És... ömm... elkezdtem nézni a Schindler listája-t, de nem tudtam végignézni. Egyszerűen brutális! Vannak benne undorító, és nagyon durva részek is, szóval nem nekem való.
És most nem tudok mit írni... csak jelezni szerettem volna, hogy ÉLEK! :D

Volt egy álmunk diploma

Igazi szívszorító érzés a világvége előtt egy nappal írni. De hát mit lehet tenni, egy ilyen *írásnélkülnemvagyokmeg* alaknak mint én, muszáj írni - világvége ide vagy oda. Persze ha mélyen belegondolok, igazából mit nekem egy világvége: olyan Istenben hiszek, aki teremtette a világot, és nem olvasok sehol olyat a könyvében (ergo Biblia), hogy 2012. december 21-én vége lenne majd mindennek. Ugyan valóban meg van írva, hogy lesz egyszer majd világvége és új világ, de az nem most, mert a Biblia azt írja, idézem: "... amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." Na jó, ez nem pont ide vonatkozik, mert az elragadtatásra értendő, de világvége majd csak az elragadtatás után lesz... Na mindegy, remélem érthető.

Van most ez az új oktatási törvény (magyar kormány szeretlek :3... [DE KOMOLYAN!]), meg a keretszámok és egyéb... és tegnap (19-e) az egész országban elvileg minden gimnázium 14:00 órától kivonult a sulija elé, és tüntetett. Mi is kimentünk, és mi is tüntettünk. Az órák emiatt csak negyedkor kezdődtek, amiből aztán majdnem fél lett, mert persze tovább maradtunk. Oldalt erről mellékeltem képeket... hogy mennyien voltunk, meg hogy milyen táblák voltak, ja, és hogy felmentünk egy hídra ami alatt autópálya volt, és szinte minden autó dudált nekünk... de attól még jó volt (aki nem jött, nem tudja mit hagyott ki... :"D). Nekem pedig ismét előjött az újságíró-énem, és csak úgy kattintgattam. Ehh, azt hittem erről azért többet fogok tudni írni, de nem így lett... mikor fotózok, folyton az jár a fejemben, hogy majd jól felrakom a blogomra és milyen királyokat fogok hozzájuk írni, aztán mi lesz belőle...? Semmi. Pár béna sor, ami kipasszírozok magamból. Inkább írok a holnapomról, ami még mindig kusza nekem. Annyi minden fog történni holnap... ajándékozás 3-4 órában (erről nemsokára bővebben), aztán meg elvileg elutazom, vagyis haza sem jövök már, hanem megyek a vonathoz. Ez azt jelenti, hogy MINDEN cuccomat (ruhák+netbook+cuccok+fontos cuccok) vinnem kell magammal a suliba, ráadásul még azt sem tudom, hogy vigyek-e tankönyveket. De lehet, hogy nem fogok... viszek helyette mást, mert lesz mit. A vonatútra pedig letöltöttem egy filmet, a Schindler listája-t, gondolom ismered, kedves olvasó, de ha nem, keress rá. ^^ Két részletben töltöttem le: az első már lejött, a második pedig most van folyamatban (1 óra van hátra... T.T). Ahogy belenéztem, elég brutális film, de hát hűen tükrözi  a valóságot. Egyszóval komoly kis utazás lesz - az első a netbookommal.

Aztán az ajándékozás. Erről annyit, hogy amint már említettem, a 3-4. órában lesz megtartva egy "osztálybuli" (azért nem szeretem ezt a szót, mert a buliról mindig a diszkógömb, a lehelettől és izzadságtól párás [és büdös] levegő, valamint a sötét és a villódzó neonfény jut eszembe... jaa, és a csodálatos, sokat takaró öltözékek) keretében. Erre ma be is szereztem egy chipset meg üdítőt a Westendben a barátnőmmel, aki legyen most csak Sonny. 

Szóval holnap... sok minden kiderül.

Bili és világvége

Megint jó rég volt a pillanat, hogy írtam. És igazából most sincsen túl sok kedvem hozzá, de ronda dolog lenne cserben hagyni a blogomat és azokat, akik olvassák (biztos jó sokan vannak). Jut is eszembe, olvasottság... néha eszembe jut, hogy hogyan futottak be egyesek. Úgy születtek ahogy sokan mások is: tehetségesen. Valamiben kiemelkedőt tudtak nyújtai, és aztán egyszer jókor voltak jó helyen. Ez a pillanat vezetett el oda az életükben, hogy a világ felfedezte őket magának, ergo befutottak és sikeresek lettek. Ez a bejegyzés annyira de annyira értelmes... xd Azt hiszem abba is hagyom inkább, csak edzenem kell kicsit a klaviatúrát, hogy bejáratódjon.
Jövőhét pénteken ajándékozás az osztályban... Jaj, még nem is mondtam (írtam), hogy egyik pénteken húztunk, és én egy olyan fiút húztam, akit egyáltalán nem ismerek. Hétvégén elvileg lehetséges, hogy elmegyünk ajándékbeszerző körútra, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Annyi ember van az osztályban (most így elsőre hat), akinek szeretnék ajándékot adni, az egyel felettem járó barátnőmről már nem is beszélve (és ott a család is!). Szóval hétvégén minden kiderül :P. Szeretem amúgy a karácsonyt, főleg hogy mindenki zsong, és hogy még egy nap és kezdődik az utolsó iskolai hét, mely azon kívül hogy az utolsó, rengeteg meglepetést és izgalmat tartogat. Jövő hét kedden kémia dolgozat, aztán pénteken ajándékozás, ééééés.... *dobpergés* VILÁGVÉGE! Bezony, pénteken jön a világvége, én már nagyon várom, mert végre túl leszünk rajta. Akkora hülyeség amúgy, már láttam olyat is, hogy világvége fesztivál, de szerintem az égvilágon nem fog történni semmi. Sőt, Tegnap túléltük már a 2012.12.12. 12:12 -t is (épp kémiaórán voltam és azt hallgattam, hogy milyen vegyületek vannak a biliben), és ha ez sem lenne elég, itt a megnyugtató (vicc)mondás: "Gyere Magyarországra ha túl akarod élni a világvégét: mi ötven évvel le vagyunk maradva!" - úgyhogy nem kell félni. És most a viccet félretéve: a Biblia ír világvégéről, de az majd csak akkor lesz, mikor Isten mondja, Ő pedig nem mondta meg senkinek (még a majáknak sem), hogy mikor lesz. Úgy értem... meg van adva mikor lesz, de előtte még rengeteg dolog fog történni aminek nem tudjuk az időpontját, és ebből az következik, hogy a világvége időpontja is homályos.
Bizonytalan ideig bejegyzés vége...

Képek, amik lemaradtak

Az előző bejegyzésemből lemaradt pár dolog, mert valamiért nem engedett többet írni a program (lehet elege van belőlem :"D). De nost azért is visszatértem, és berakom a képeket - ha tudom.

1. Ez a német füzetemben van xd Az a szem nem tudom minek oda...

2. Hazafelé jövet a látkép a vonatból. Kicsit elmosódott lett szerintem, és ez így nem is adja vissza a valódi látványt: esznéletlenül gyönyörű volt. *.*

3. Kémiaórai kísérlet... a képletet nem írom le, ha nem baj. 

4. Angolóra... Thanksgiving... És ami maradt belőle.

5. Ó, a csodálatos menza!

Frissensült netbook tulajdonos

Az előbb elkezdtem írni egy bejegyzést... és egyszercsak eltűnt. oO

Hogy hová, azt nem tudom, de most kezdhetek neki megint (remélem ez nem akar majd eltűnni). Amúgy a lényege az volt, hogy tegnap óta frissensült netbook tulajdonos vagyok: Ifiből hazafelé jövet értesültem róla, hogy a kütyüm  már ott utazik velünk, ugyanis apum beugrott érte, mert arrafelé járt éppen... A rosszkedvem (ami a torokfájásból adódik >o<) természetesen azonnal elszállt, és hazaérve első dolgom volt, hogy kihámoztam az atombiztos csomagolásból, ééés... felraktam tölteni. :P Hiába (ahogy bátyám mondaná): az élet nem Vodafone reklám. Nem megy olyan könnyen minden... De miután lezuhanyoztam azonnal bekapcsoltam, beállítottam rajta egy-két dolgot, aztán apa segítségével beindult a WiFi, de akkor már azt hiszem fél tizenegy volt, én pedig veszettül fáradt voltam már, így csak kb. húsz percet nyomogattam, mert úgy emlékszem tizenegykor kerültem ágyba. Na jó, nem utatlak a részletekkel: a lényeg az, hogy ez az első bejegyzésem a netbookomról, melyet remélhetőleg még jó sok fog követni. :)
Most pedig következzenek az "érdekességek", melyek a héten történtek velem.
Újra megbizonyosodtam róla, hogy mennyire szeretem a MÁV-ot... a húsz perces utazásból több,mint egy órásat csinált, mert esett egy kis hó, sőt, még fagyott is. Ha ilyen késések vannak ekkora hidegnél, akkor mi lesz majd, mikor tényleg veszetthideg lesz? Csak tudnám, hogy miért nem tudnak felkészülni a hidegre ha egyszer tudják, hogy ilyen öregek a mozdonyok...? Minden évben van hideg, de ők minden évben eljátsszák ugyan ezt. És most nehogy azt mondd nekem, hogy találjk ki én megoldást ha ilyen nagy a szám, mert a megoldást nem nekem kell kitalálni hanem annak, aki kapja a nem kis fizetését azért, mert pl. a MÁV vezérigazgató (asszonya)-(j)a. Mert mi van azzal a sok emberrel, aki munkába jár vonattal, és a bénázás miatt késik, aztán megvonják a fizetése egy részét? Az így járt, vagy mi? Wááá, derossz. ><
Aztán a következő téma: ülünk matekórán... Egy gyerek kérdezett valamit, hogy miért van ez meg az, mire a másik válaszolt neki, hogy "Csak, mert, és legfőképpen azért!" Nem nagy cucc a dolog, de nekem nagyon tetszett... xd Erről eszembe jutott egy másik dolog: a mi osztályunk ketté van osztva, mert matek, sport és általános tagozat vagyunk, és a matekosok külön vannak matekon, míg mi (az általános [én általános tagozatos vagyok] és a sport)együtt van, és tudni kell a csapatunkról, hogy néha (az esetek nagytöbbségében) esznéletlenül hangos, és folyton beszél. Na most, egyszer megelégeltem matekórán ezt a hangosságot (lol :'D), és elordítottam magamat, hogy: "Fogjátok már beeeee!", mire egy velem szemben ülő srác (nagyon nagy arc az a gyerek xD) kiegészítette azzal, hogy: "A lovakaaat!". Mindenki szakadt a röhögéstől, de neki elkérték az ellenőrzőjét... xd
Und: megyünk haza barátnőmmel a suliból, ergo ülünk a metrón... Erre egyszer csak bemondják, hogy "Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a szerelvény csak a Nagyvárad térig közlekedik műszaki okok miatt". Hurrá hurrá, mindenki boldog, leszálltunk a Nagyváradon, és megkerestük a metrópótló buszokat (az aluljáróból felfelé jövet majdnem hasra estem a lépcsőben, és akkorát sikítottam... -, ezt muszáj volt megemlítenem xd), aztán miután megvoltak, feltömörültünk rájuk, természetesen ismét kifogtam egy jófejet magam mellett. A nő állt, és minden baja volt: fújtatott, csapkodott és embertelenül káromkodott, aztán a telefonja túlsó végén beszélő valakinek szóvá tette, hogy ő már két járatot is elengedett, de így sincsen helye, mert mindig a fiatalok ülnek le. Khmm... Gondolom rám is célzott, de én ekkor már azon gondolkodtam, hogy valamit jóóól beszólok neki az undorító, mocskos káromkodása miatt. Aztán végül nem lett belőle semmi...
Tegnap ismét összereltek minket a suli új tornatermében (mert kettő van), és a tagozatvezető meg a médiatanárunk beszélt arról, hogy mivel a kormány annyi újítást vezetett be a közoktatásban egy dolog már minket is érint, ez pedig az, hogy érettségi előtt kötelező legalább ötven óra közmunkát végeznünk. Először rosszul hangzott, de aztán ahogy beszéltek róla és a benne rejlő lehetőségekről, egyre jobban megtetszett. Lehet idősek otthonába is menni, ahová én szeretnék, mert szerintem jó dolog foglalkozni és beszélgetni az idősekkel, ráadásul olyan dolgokat tudhatok meg tőlük a múltról, ami sokkal izgalmasabb mint a törikönyvek. Lehet, hogy bújtattak zsidókat, vagy találkoztak túlélőkkel, esetleg ők maguk is túlélők (mármint holokauszt túlélők). Aztán segíthetünk a HISZ-nek (a gyüli szeretetszolgálata), vagy kórházakba is mehetünk. Szóval szerintem ez tök jó!
És az utolsó dolog (ez a lejobb :D): a Hit Gyülekezete beperelte a Jobbikot! Annyira itt volt már az ideje... és most végre eljött. Annyit ócsárolják és rágalmazzák a gyülekezetet, hogy meg is érdemlik. Ráadásul a NEM tüntetésnek volt eredménye, mert a héten két jobbikos is lemondott. Kezd vége lenni a dolognak, és a Jobbik bomlik széjjel... Még tartják magukat, de lassan lemállik majd a vakolat, az emberek meglátják hogy milyen undorítóak, aztán kiesnek a helyükről a téglák és a csavarok, és... BUMM! Jön a pofára esés. Hiába csinálnak akármit... végük lesz, mint a botnak.

A képek:
 1. Ez egy sárga csillag, a zsidóknak ilyet kellett kitűzni a mellkasukra a II. V.H-kor. Én alkottam pontosan December 1-jén, és néha kitűzöm magamra, hogy ezzel is szolidarítsak.
2.

Birka Bar!kád

Hahh, micsoda megkönnyebbülés...

Azért nem írtam már két napja, mert két nappal ezelőtt nem tudtam mit, tegnap meg a Chrome úgy döntött (most másik gépről vagyok), hogy nem akarja engedni, hogy írjak a blogomba. Azt hagyjuk hogy ezt hogyan érte el, de minden esetre *kicsit* ki voltam akadva, és nem is szeretném azt a dolgot visszaemlegetni. Hanem, tegnap a suliban járt Pajor Tamás zeneszerző (aki ráadásul közvetlen ároni leszármazott [ergo zsidó], ezen kívül veszettjó dalszövegeket ír, és szinte kívülről fújom az Önök érték című lemezét). A negyedik óra előtt mindenkit letereltek a tornaterembe, ahol kis csúszással ő kezdett el beszélni (vagyis először az igazgató felkonferálta és csak aztán, de nem lényeg xd). Ismételten a magyar helyzetről volt szó: Jobbik, jobbikos 'gazemberek' (mert ezek azok T_T), és hogy mit tudunk tenni ellenük. A napokban alakult egy új egyesület, a NEM, mely annyit tesz: Neonáci Ellenes Mozgalom, melyet a Mindannyian Együtt Jerzsálemért szervezet alapított. Az előadás végén annyit hozhattunk el a szórólapjukból (mellékelt kép), amennyit el tudtunk osztogatni (hogy meghívjuk vele az embereket), és én csomót hoztam, pedig nem is volt rá szükségem, és azokból is azt hiszem kemény négy darabot hagytam el "véééletlenül" a metrón, mikor eljöttem a suliból a negyedik óra - az előadás - után. Szóval holnap (vasárnap, 2012. Dec. 02) lesz egy tüntetés a Parlament előtt a Kossuth téren, ahová rengeteg embert és aktivista csoportot, egyesületet várnak a szervezők. Ha tudsz, menj el bátran még helyettem is, mert én sajnos nem tudok ott lenni. :( És hogy miért, az már egy külön történet, de egészen biztos, hogy megér egy misét. xd

Ahogy már említettem, a suliból már a negyedik óra után eljöttem: vége lett az előadásnak, kutyatempóban felpakoltam szórólapokkal, aztán fel a szekrényemhez (a suliról is mellékelek képeket :D) ahol beraktam azokat a könyveket amik nem kellenek, kivettem azt ami kell - pl. Biblia, mp4, meg a kabátom -, és az ellenőrzőmmel a kezemben levadásztam az ofot (osztályfőnők), hogy írja alá a *elmehetekkérelmemet* mely meg is történt, aztán matekóra helyett irány a büfé: egy szendvics, egy üdítő meg egy mignon (lol, mignon xd), majd mivel magamat ismerve tudom, hogy úgysem elég az a sok szórólap, a portán még felnyaláboltam egy stóccal, és úgy léptem ki az utcára, mint egy málhás ló: kaja meg innivaló a szórólappal a kezemben, az ellenőrzöm alig fért el, a veszettnehéz táska a hátamon, miközben egy szál pulcsiban igyekeztem a metróhoz (mert a kabátomat lehetetlenség lett volna felvenni). Abban a pillanatban eszembe jutott, hogy hogy fogom kivenni a bérletemet a táska hátsó zsebéből? De mire odaértem hogy ez a dolog életbe lépett, már sikerült valahogy úgy rakosgatnom  cuccokat, hogy sikeresen bemutattam a bérletet, és a metrón ülve végre volt időm mindent normálisan elpakolni. Gondoskodtam róla, hogy pár szórólap a hátam mögé, pár meg mellém kerüljön, így - ahogy már említettem -, ott "felejtettem" néhányat a metrón, miután leszálltam. Aztán még egy metró, végül leszálltam a keletinél, ahol a bátyámmal kellett volna találkoznom valami Fornettis pultnál, de végül úgy esett a találka, hogy egymással ellentétes irányban mentünk a mozgólépcsőn (ő felfelé, én lefelé)... >< Lényeg a lényeg hogy megtaláltuk egymást, és miután sikeresen megtaláltuk a vonatomat, ő elment én meg felszálltam rá. Hagyjuk hogy hová mentem, az magánügy (de most is ott vagyok ahová mentem, azért ilyen izé ez a Chrome :$). Maga a vonatos dolog nagyon nagy show volt. Az egész vonat talán három, de max négy kocsiból állt, abból egy első osztály, szóval I <3 MÁV. Hála Istennek volt helyem (de még milyen! xd), ahová kényelmesen le is telepedtem, és nézelődtem ki az ablakon. Mennek az emberek... egymás után... emberek... emberekemberek... emberekemberekemberek... Igazából nem is nagyon figyeltem őket, de egyszer csak szembejött velem a fönti kicsi képen mellékelt fickó, aki egy LMP-s képviselő, vagy ki. A neve valamilyen Gábor, de már nem emlékszem rá pontosan. Egyszer láttam a Hetekben, onnan volt ismerős, de akkor is... képzelheted, elkezdtem vigyorogni, mert melyik másik országban járnak még vonattal a politikusok? Szerintem sehol máshol... csak itt. :'D Már csak azt bírtam volna ha beül mellém, de sajnos végül nem így lett, ennél sokkalsokkal "jobb(ik)" (höhö xd) ülőtársat kaptam. Egy jóó nagy férfi ült be mellém, aki nyugodtan elővette a kis újságját, és beleült a székbe (elég fura hangokat adott ki az a szék alatta oO). Én meg unatkoztam, és ilyenkor a fantáziám szokott szórakoztatni: most pl. elképzeltette velem, hogy milyen show lenne, ha az a fickó pl. Bar!kád-ot tartana a kezében annak az újságnak a formájában (a Bar!kád egy jobbikos újság). Erre kinyitja... én odanézek... ÉS MI VOLT NÁLA?! Bar!kád! Na ez volt a hab a tortán, mert kicsit sem nézhettem ki 'furának', ahogy meglátva a lap címét, vigyorogni kezdtem, és célzó sóhajtásokat hallattam... De nagyon úgy nézett ki, hogy őt nem érdekli, sőt, még azzal sem foglalkozott, mikor elővettem az Az utolsó akció (nácivadászos könyv, az új példaképem írta, Efraim Zuroff) című művet, és vidáman olvasgatni kezdtem. De komolyan, szerintem észre sem vette, pedig direkt tettem róla, hogy jól látható legyen a címe. Szóval így utaztunk egymás mellett, én és ő, ő és én, vagy ahogy tetszik. Két kaliber, két külön ember és szellemiség. Fura volt, az biztos. Elém meg (mivel négyes ülés volt) beült egy olyan lány, aki tökre hasonlított az újságíró lányra, akinek a képét már beraktam korábban. Szóval... ez egy kicsit olyan volt mint az élet: ott vagy Te, melletted az ellenfél, előtted a cél (és a semleges, aki látszólag kimarad mindenből - egy nő, aki az újságíróra hasonlító lány mellett ült).

Igen. Az élet pont ilyen.

(további mellékelt képek: a füzetrészlet töritanulás közben készült, szerintem magáért beszél ^^, a táblafelirat pedig egy új óda az ofhoz, melyet egy osztálytársam költött - szintén magáért beszél...)

Ha még egyszer megszólal, beverem a képét!

 "- Na de mégis hogy képz... 
*BUMM*
 - Heeéé... maga...
*BUMM*
 - Nem érti meg, hogy fogja be a száját, uram?! 
*A rendőr kinyújtja a kezét, és a vele szemben álló (éppen a lábán megálló) férfinak szegezi mutatóujját. Az az arcát tapogatja, miközben meg sem tud szólalni az állkapcsára mért erős ütések után.*
 - Hogy képzeli maga disznó, hogy idejön és provokálja ezeket az embereket? Húzzon oda a kocsihoz de gyorsan vagy én teszek róla, hogy odajusson! 
*A férfi összeszedi minden erejét, és a mellette állóba kapaszkodva tétován megszólal.*
 - Ez... ez felháborító...! 
*A rendőr nem tágít.*
 - Az a felháborító, hogy olyan emberek mint maga, és a mocsok pártjuk bent van a Parlamentben! Az ilyenek miatt lett olyan az ország mint amilyen, szóval fogja be a száját, és nyomás az autóhoz! És örüljön, hogy ennyivel megússza..."

Ez az apró, de annál keményebb kis képzeletbeli párbeszéd akár meg is történhetett volna - sőt, meg is kellett volna történnie. Azt, hogy a te fejedben ki az a férfi, akinek ellátták a baját és hogy ez mikor történt és hol, rád bízom. Ha esetleg szeretnéd megosztani az ötletedet velem (vagy velünk), akkor írd meg kommentben és ha tudok, válaszolok rá.
Igazából a mai bejegyzésemnek ez lenne a lényege, mert ma délután igencsak furcsa, magukból kikelt gondolatok kergették egymást a fejemben. Nem túlzok, ezek tényleg azok voltak, és ha személyazonossággal együtt megírnám azokat a gondolatokat egy történetben, aztán nyilvánosságra is hoznám őket pl. itt a blogomon, bizony akár be is perelhetnének érte rágalmazás gyanújával. Szóval jobb lesz, ha inkább magamban tartom - legalábbis egyenlőre. Ugyanis olyan országban élünk, ahol manapság bármi megtörténhet: egyes embereknek olyan vastag a bőr a képükön, hogy simán beajánlják az ötletet, hogy hozzák nyilvánosságra a Parlamentben tevékenykedő zsidók nevét. Ezt így... szóval hogy? Érted... az ilyen emberek annyira sötétek, hogy nincs is rá szó, ez egyszerűen eszméletlen! És ez az ember ki lehetne más, mint egy jobbikos képviselő (mert ilyen hihetetlen ötleteik is csak nekik lehetnek), bizonyos Gyöngyösi Márton? És azok az emberek, akik ezzel egyetértenek? Azok emberek egyáltalán?
Azt ajánlom emberek, hogy gondolkozzunk el ezen a dolgon, mert igencsak szükség lenne ebben az országban rá...