Írás közben pillangók

Húúúha... Jó régen volt már, mikor én utoljára ide írtam. Igaz, még ebben a hónapban, de azóta annyi meg annyi dolog történt, hogy nem ecsetelném. Na de számolok egy kicsit... Szóval, utolsó bejegyzésem *megnézi* 2012. november 02-én volt, ma meg 2012. november 19-e van, miből az következik, hogy pontosaaan... *számol, mert olyan okos matekból :3* tizenhét (először tizenhát, majd tizenhéz sikerült, lol) napja nem írtam bejegyzést a drága blogocskámba. De hát mikor tudnék?! Az egész napom be van táblázva, de amilyen vagyok, akkor is és azért is leülök ide egy kicsit, ha egyáltalán nem lenne rá időm. Na jó, azért ez nem egészen van így, mert sokszor van mostanában, hogy egyáltalán nem, vagy csak infon gépezek (az meg képzelheted milyen). Akkortól lehet majd folyamatos, mindennapos bejegyzésekre számítani, mikortól végre megkapom a netbookom, ami körülbelül a december Karácsony, vagy pár nappal Karácsony előtti részére esik. Bezony bezony, akkortól egy netbúk tulajdonosa leszek, és ez is bizonyítja, hogy amit az én legfölső Apukám megígér, az úgy is lesz. ^^ Szóval (biztos nagyon várod, mi? :D) aki blog aki nem, majd jövök.
A mai bejegyzésem címe pedig egy különös érzésből van. Nem tudom, hogy tapasztaltad-e már, de van az a fura dolog, hogy eszedbe jut egy történet, aminek nem tudod még a részleteit, csak egy főszereplőd van, akinek a nevét nem, csak a helyzetét ismered, és akit végig akarsz vezetni egy számodra ismeretlen világon egy (mini) regény segítségével. Na, hát ez olyan mindennapos dolog, nem? xD Szóval gondolom egészen biztos, hogy a világon élő összes ember érzett már így... ( :P ) A lényeg az, hogy nekem már megvan ez a szereplő, és van egy világom, amibe bele akarom csöppenteni, és ez a világ olyan, hogy senki sem gondolná, micsoda... Semmit nem fogok elárulni róla, de ha majd mégis rászánom magam és elkezdem (szintén a netbook-korban), akkor biztos berakom majd ide, vagy legalábbis az írásos oldalamra (bridgestory.honlapom.com -, ha még nem írtam), és elolvashatod, ha érdekel. Szóval visszatérve erre a fura érzésre, tisztára olyan, mintha pillangók repkednének a hasamban... Persze most jönnek a "kedves" hozzászólások, hogy "Mééér', repkedtek már pillangók a hasadbaaann?" - nem, még nem, de akkor kijavítom magam: ILYEN LEHET, ha pillangók repkednek a hasamban. ._.' Így megfelel, Ceasar? És most... azt hiszem ennyi, majd még egyszer jelentkezem. :)

(mellékelek egy képet, ami ott van a sarokban, ő lesz majd a főszereplő a történetben. A kép egy DA-os felhasználóé, Rikitza-é.)